furcsa nincsen abban semmi furcsa hogyha valami furcsa * csak megfulladni csak megfulladni indult a tóra aztán inkább átúszta * mosdó nagy mosdótálak bazinagy mosdótálak mosdatlan szájak * zene legyen a hányás hasfájás mindenkié meg a zene is * függeszkedés függesztett vécé felfüggesztett lehúzó elítélt tartály * kérdés mégis kinekTovább…

Szédült ifjúság Szédült ifjúság csodásan üres gőgje: csupasz szélben semmi se számít, tett már az is, ki meghalni ügyes, s ölelhet, aki el se jut a vágyig. A külsőből minél többet mutatni, közben a sivárság bentről világít, ricsaj-meztelenség ámulva ámít: olyan vagyok mint te! – ezzel mulatni. Szélsebesen vetkőzni aTovább…

Jó lenne holnap Mint ha kétfelől szél kísérne. Nagy ablakok. Függöny fehérje. Mézgás törzsű meggyfák vacognak. Édes világ, jó lenne holnap – Jó lenne holnap. Mai házam sáros kövét már fölsikáltam, kezem túlzásait fölírják tört cserepekre lejtős utcák. Jobbra nézek vagy balra nézek: java-zöld fogy és java-élet, felhőző lányhaj, szelídTovább…

Méltóságvers Addig a percig nem görbülhet a hát, míg fel nem emel másokat, az igazi gyalázat peckes árnyát sodorja el vágyforgatag –, Nézd, miként hajlanak, ropognak, hullanak gőgös ághegyek! Alattuk nem terül el Holnap, halmazuk mindent betemet. De mondd, megleled az Egész talmi kis részén rejtező földet? Mit súgnak –Tovább…

Fodor Ákosnak, odaátra! Fekete kárpit: színház az egész világ – s alig éltél még. * Mert porból lettünk s porrá leszünk a halál sokszorozza életünk. * Ha életet ád embernek – Isten gyónik teremtményének: ennyit tehettem érted – ha épp’ nem a legtöbbet… * Vedd le a kötést – szemünkrőlTovább…

Mit érsz Mit ér, ha ott a másik oldal, közted és közte a víz szalad, hullám viaskodik karoddal ha a túlra képzeled magad. Nincsen híd, nincs bárka, vagy ladik, az út is előtted ér véget, és múltad tolakszik sarkadig, a víztükörben magad nézed, csak állsz, úgy tűnik partra értél, holTovább…

Émelyeg a kora reggel, szembeforgok életemmel. Elkap, szétszór, nyakam szegem, fennakadok rozsdás szegen. Futnék egyre, kilőtt szarvas, felettem az ég hatalmas. Elgáncsol fanyar káprázat. Senki nem szólt rám, vigyázzak! Kitárul a menny kapuja, arany köpenybe burkolja ember testem, vézna, szurok. Levert térdemre borulok.

MAYBE Nem tanultam meg a felejtés képességét, vagy ha igen akkor nem emlékszem. Nem vagy itt, de mintha mégis, mint himbálózó vállfák a hirtelen nyitva maradt ruhásszekrényben. Kipakolt fiókban pók rohangál, nyikorgó bútoron poros ujjnyomok. Az egyetlen fokföldi ibolya ami még túlélt kettőnket is, lassan haldoklik a kávéillat nélküli reggelekTovább…

A                         Mint homokórán, V                              úgy pereg le E                                 életünk… P                                Csendben A                                     zár.   A                                       A P                                     vége E                                messze még, V                              de egyre fogy. A                        Csak eddig ért… Kár.   A                                       Ha P                                      gúla, E                                    akkor is V                             csak sír, ha nagy A                            embernek     épült.   A                               Ennek   árnyékaTovább…

NYÁRSIRATÓ Valami megmarad a nyárból, egy sárga dallam, sárga hang a búzatáblák karcoló zajából. Valami megmarad a nyárból, kócos izzadtság, görbe dac a régi rendre dőlt derék jajából. Valami megmarad a nyárból, a szikkadt jókedv, gyűrt mosoly a fehér bélű kenyér igazából. * NYÁRBÚCSÚZÓ Elsuttyant ez a nyár, a csőszTovább…