31. lapszámunkat Albert László festőművész alkotásai díszítik. Novemberi lapszámunk tartalmából: Turczi István: Mars poetica Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Novák Imre: Az esszéíró Jóbi Annamária versei Filip Tamás versei Fetykó Judit versei Radnai István versei Major Petra versei Asperján György: Álmot láttam Pethes Mária: november Haikuk Debreczeny György: félTovább…
Dávid fiamnak I Családi legendárium Minden kezdet kezdetleges. A családi legendárium Tésáig lapoz vissza. Tésa: félig Tündérlak, félig táj- jellegű pénznyelő. Lent az Ipoly, fent a Börzsöny, nyaralóknak közelebbről palóc diznilend. Másként az atyai nagyszülők egykor volt tényleg keserves küzdelmeinek népmesei motívumokkal tarkított emlékhelye. Innen már el lehet indulni. Felfelé,Tovább…
Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de nemTovább…
Hans Magnus Enzensbergerről Minden kornak megvannak a maga meghatározó egyéniségei, szellemi vezérei, mérvadó értelmezői, akik szavaikkal hatást gyakorolnak a közgondolkodásra. Platon, Arisztotelész, Voltaire, Rousseau, nálunk Széchenyi írásai jelentettek egykor zsinórmértéket. Napjainkban N. Chomskyt és U. Ecot tarják a legbefolyásosabb gondolkodónak, de sokan H. M. Enzensbergert is melléjük sorolják, mint akiTovább…
Évgyűrű valahogy minden elszalad a perc a szó a csonka pad a hangulat még kint ülünk a gitárszólam szétterül valahogy minden megharap befejezetlen szóragacs egy régi sóhaj itt lebeg etetgeti a perceket valahogy minden megmarad a múlt a mára felszalad megölelem mint régi fát sorsunk évgyűrűt fabrikál * Ólomlábú mivelTovább…
Amitől lelkesültek egykor A kertmozit elhagyták a filmek, a székeket benőtte a gyom. Az utolsó metró elment, a kutyából az éji dal kifogyott. A nézők megmaradtak, csupán vénebbek lettek, megsárgult szamizdatokat dugdosnak fiókjaikban önmaguk elől. S ha véletlenül megtalálják, beleborzonganak abba, amitől lelkesültek egykor. * Kopogtatás nélkül Sok egymásra rakottTovább…
Távolodik Már távolodik, csitul, és csukódik, a többihez, a múltba berakódik… Öntörvényű. Visszajön, majd ellebeg Szeme, gondolata hol van, hol mereng? Hitek? Tagadások? – valóság: a csend… Rög koppan, magába zár e rend… – fülbevaló, rubinja, csillogása tán anyám emlékét magába zárta, vagy az a díszgomb, apám ingujjából, elmondhatná, mirőlTovább…
SAJÁT VILÁGOM TÁGULÁSA “Az olyan természeti törvényeknek köszönhetően, mint a gravitáció, az univerzum képes megteremteni és meg is teremti önmagát a semmiből. A spontán teremtés az oka, hogy a semmi helyett van valami, amiért a világegyetem létezik, amiért mi létezünk” (Stephen Hawking) mi az ok és világbuborékok- ban hol helyezkednekTovább…
Töredék …hiszem, hogy a messzeségből lépteimet ma is őrzi, s hogy a kezem kezévé válik, ha lekvárt készülök főzni, a derűm meg a nagyapámé, mikor drótra ül az első fecske, hiányzóim sokan vannak, halottam az nincsen egy se. * Insomnia Sötét is van, csend is van, mindhiába, a fejem, mintTovább…
Csönd bóbiskol furcsa homályban az összeroskadó hodályban, nehéz árnyék lóg a gerendán, itt az ijedt félelem elszánt. A huzat csapkodja a lécet, mint a kajla ajtón belépett, fény cikkan át, mint villa fecske, semmi se jön itt egyenesbe. A sarokban elfúlva sírtam, gyógyszert lelve e gyermek-írban, remélve, minden helyre zöttyen,Tovább…