Asperján György: Álmot láttam

Csönd bóbiskol furcsa homályban
az összeroskadó hodályban,
nehéz árnyék lóg a gerendán,
itt az ijedt félelem elszánt.

A huzat csapkodja a lécet,
mint a kajla ajtón belépett,
fény cikkan át, mint villa fecske,
semmi se jön itt egyenesbe.

A sarokban elfúlva sírtam,
gyógyszert lelve e gyermek-írban,
remélve, minden helyre zöttyen,
egész tárul ki gyenge csöppben.

A kicsi lett végső hatalmas,
gyengéden azt suttogta: hallgass,
álmot láttam, tünde csalókát –
átszűrődött rajta a valóság.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük