Asperján György: Mezítlábas járvány

Mezítlábas ez a járvány,
homokká hullt szobor márvány,
tapogatjuk homlokunkat,
ezen már a semmi múlhat,
vagy mi megyünk, vagy ők visznek,
ha befogtak, nem erisztnek,
a koporsó bádog, zörög,
ha elindul, aki nyögött,
csendben tűri a furcsa zajt,
nem belőle, nem onnan hajt,
aki tolja, csoszog, sánta,
temetőbe társa várja.
Hej, itt minden olyan kerek,
kenhetik már, ha nyekereg,
nem spanyol a spanyolfüggöny,
alig takar, huzat ődöng,
a halál higiénikus,
látni ezt nem kell kémikus,
a nővér a légbe szagol,
tiszta helyzet, szarba farol,
nem bántja, ha észre veszi,
hisz útját nem keresztezi,
egy távozó gyónni akar,
papot gyorsan, papot hamar
mire jön, a tiszta lélek
mennybe jutva szerte széled.
Kíméljen meg minket hamis
vírus, talán beteg az is,
azért olyan béna, furcsa,
csak öreghez jó a kulcsa,
a fiatalt békén hagyja,
legfeljebb csak leszakasztja.
Hej, magyarok, békés estét,
ennél rosszabb dehogy lesz még,
nincsen lázunk, hőmérséklet
is minálunk mért mérséklet,
csendben, békén hát aludjunk.
Mit bámészol? Na, haladjunk.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük