Bányai Tamás: Hogy néznek ki a gyilkosok

(Rövid rádiójáték)
Helyszín: repülőtéri váróterem
Szereplők: Férfi, Nő, Fiú, Tóth, Lány
Rövid instrukció: hátterben repülőtéri váróterem nyüzsgése, esetleg hangos bemondó közleménye, a rádió technikai adottságainak megfelelően.

Férfi: (izgatottan) Éva! Nézz oda!
Nő: Mit kellene észrevegyek?
Férfi: Látod azt a pasast?
Nő: Melyiket? Sok pasas áll ott, amerre mutogatsz.
Férfi: Azt a szürke öltönyöset a szőke nő mellett.
Nő: Azt a bordó nyakkendős, kopaszodó úriembert?
Férfi: Azt.
Nő: Látom. Persze, hogy látom. Mi van vele?
Férfi: (felháborodott hangon) Az egy gyilkos!
Nő: (nevetve) Tudom. Hogyne. Te pedig Sherlock Holmes vagy, aki leleplezi a gyilkost. Sanyikám, arra most nincs időnk.
Férfi: Nem viccelek. Az a pasas valóban egy gyilkos. Megismerem. Ezer közül is.
Nő: Biztos, ha mondod. Elegáns, szürke öltönyben, bordó nyakkendővel, fiatal szőke nővel az oldalán, mint általában a gyilkosok. A fegyverét vajon hol dugdossa?
A hóna alatt vagy a farzsebében? Gondolod, használni is fogja?
Férfi: (ingerülten) Gúnyt űzöl belőlem.
Nő: Te kezdted.
Férfi: Mit?
Nő: Ezt a gyilkos históriát.
Férfi: Halálosan komolyan beszélek.
Nő: Tudom. Éppen ez a félelmetes.
Hogy néznek ki a gyilkosok
Fiú: Ne ijedjetek meg, nem tűntem el, csak veszek még néhány újságot. Nem kell aggódnotok, van még bőven időnk. Ha jól értettem, csak egy óra múlva szállhatunk fel a gépre.
Nő: Nyugodtan, fiam. Senki sem sürget. Apád elszórakoztat egy krimivel. Azt is tudjuk, ki a gyilkos.
Fiú: (nevetve) Akkor már csak az áldozatot kell kideríteni. Jó szórakozást. És ne aggódjatok! Visszaérek időben.
Férfi: Köszönöm szépen!
Nő: Mit?
Férfi: Azt, hogy bolondot csinálsz belőlem a fiam előtt.
Nő: (engesztelődve) Ugyan már! Szórakoztatjuk egymást, vagy nem?
Férfi: Mondtam, hogy nem viccelődöm. Az a pasas tényleg egy gyilkos.
Nő: (enyhén gúnyos hangon) Ha így van, akkor hívni kéne a rendőrséget. Még mielőtt elmenekül. Menj a fiad után. Nála van mobiltelefon. De igyekezz, ha tényleg el akarod kapni.
Férfi: Nem hiszel nekem.
Nő: Dehogynem, drágaságom, miért ne hinnék. Jócskán elmúltál hatvan éves, komoly
élettapasztalattal rendelkezel, nyilván gyakorlatból tudod, hogy néznek ki a gyilkosok. Általában galambszürke, csináltatott öltönyben járnak, kabátjuk felső zsebéből kikandikál a bordó selyemkendő, és vén fejükkel egy fiatal szőke nőnek csapják a szelet.
Férfi: (haragosan) Éva! Te…
Nő: Lehet, hogy az a nő a lánya, aki nem is tudja, hogy jól szituált apja egy közönséges gyilkos. Szörnyű lehet neki.
Férfi: Figyelj rám! Emlékszel, hogy meséltem már neked a börtönéveimről?
Nő: Hogyne. Már a megismerkedésünk is ezzel a vallomással kezdődött. Miszerint te
büntetett előéletű vagy, nem köztörvényes bűnöző, de börtönviselt ember, úgy
viszonyuljak hozzád.

2

Hogy néznek ki a gyilkosok
Férfi: Igen ezt mondtam, és…
Nő: Én meg azt mondtam neked, az előéleted nem érdekel, csak az utóéleted legyen normális. Remélem, nem titkolsz előlem semmit.
Férfi: Ugyan már! Az a pasas ügyész volt, vádló. Négy embert küldött a halálba. Amiről én tudok. Nyilván többet is. Imrét, a legjobb barátomat fegyverrejtegetésért. Érted ezt?
Nő: Nem. Egyáltalán nem értem.
Férfi: Fegyverrejtegetésért! Még csak nem is fegyverhasználatért! Mert az a szerencsétlen még csak nem is használta fegyverét.
Nő: Akkor minek volt nála?
Férfi: Jaj, édesem! Ne legyél már ilyen érthetetlen! Akkor mindegyikünknél volt fegyver. Imre azonban sohasem használta az övét. Még akkor sem akart embert ölni, amikor muszáj volt. Magamról tudom, hogy legalább négy ruszkit hazavágtam. Ő egyet sem!
Nő: Négy orosz katonát? Ezt még sohasem mondtad. Akkor te is gyilkos vagy!
Férfi: Bolondokat beszélsz! Az nem gyilkosság! Harc volt, mondhatnám háború. Ránk is lőttek, mi is viszonoztuk a tüzet. Elkerülhetetlen volt, hogy emberek meghaljanak. Nem babra ment a játék.
Nő: (még mindig kétkedve) Szóval, szerinted az a vénember egy gyilkos.
Férfi: Az hát! Mondom, hogy Imrét bitófára juttatta, holott az a szerencsétlen nem is harcolt. Igaz, mindenütt ott volt, ahol kellett, ahol szükség volt rá, kötözött, biztatott, kaját, üzeneteket hordott. Talán nem is volt nála lelkesebb forradalmár.
De a fegyverét sohasem használta. Csak megtalálták nála.
Nő: És ezért felakasztották?
Férfi: Igen.
Nő: Fegyverrejtegetésért?
Férfi: Ez volt a fő vád. Ezen kívül még sok mást is a nyakába
varrtak. Ahogy nekem is.

3

Hogy néznek ki a gyilkosok
Csak én szerencsésebb voltam. Életfogytiglan után hatvanháromban kiengedtek.
Pedig az a pasas… Várjál csak, hogy is hívják?… Na mindegy, mindjárt eszembe jut a neve. Szóval rám is halált kért. Nem rajta, a bírón múlott, hogy nem kerültem én is kötélre.
Nő: Ha ügyész volt, bármilyen vitatható az eljárása, nem őt, hanem az akkori törvényeket kell hibáztatni. Ez nem egy egyszerű utcai gyilkos.
Férfi: (felháborodva) Miket beszélsz? Mi az, hogy nem egyszerű utcai gyilkos? Mi a különbség? Egy gyilkos akkor is gyilkos, ha kesztyűben dolgozik. Megvan!
Tóth Kálmán. Így hívják. Volt valami rendfokozata is, de arra már tényleg nem emlékszem. A nevét viszont sose felejtem el. Hogy is lehetne? Biztosan ő az!
Nő: (nyugtatólag) Sanyikám! Több, mint negyven év telt el azóta. Ennyi év után hogy ismerheted fel biztosra? Még sajátmagadat sem ismernéd fel, ha most szembekerülnél akkori éneddel. Negyven év alatt sokat változik egy ember.
Férfi: Ez nem változott semmit!
Nő: Nem is öregedett?
Férfi: De. Megöregedett ő is. Ráncosabb meg kopasz. De az arca, alakja ugyanaz, mint volt.
Nő: Te már csak tudod.
Férfi: Persze, hogy tudom. Azt hiszed ilyesmit elfelejt az ember? Soha! Az az alak egy életre belém vésődött. És azt hiszem nem csak énbelém.
Nő: Mégis te vagy az első, aki felismeri.
Férfi: Azt nem mondtam, hogy én vagyok az első. Nyilván mások is felismerték már.
Nő: Akkor meg, hogy-hogy szabadon és vidáman trécsel egy fiatal nővel? Sanyikám, te képzelődsz! Miért mindig ilyenkor törnek fel belőled a régi, rossz emlékek? Amikor nyaralni, pihenni megyünk, várnak az unokák, meg a menyed.
Férfi: Az indulat tör fel belőlem, és ez sem csak úgy jött,

4

Hogy néznek ki a gyilkosok
hogy bosszantsalak vele. Ha nem látom meg azt az embert…
Nő: Csillapodj le! Biztos, hogy tévedsz. Egy jól öltözött öregember, aki inkább nyugdíjas tanárra emlékeztet. Képzelődsz!
Férfi: Nyugdíjas tanárok nem járnak csináltatott öltönyben. És nagyon ritkán utaznak külföldre. Azok örülnek, ha vacsorára telik. De ez! Biztos szép pénzt kap, mint nyugalmazott államügyész. Nyilván vannak barátai is a megfelelő helyeken.
Fiú: Itt vagyok. Elláttam magunkat olvasnivalóval. Akár mehetünk is. A tranzitban is tudunk várakozni.
Nő: (türelmetlenül) Menjünk!
Férfi: Nem ! Én odamegyek ahhoz a pasashoz…
Nő: (erélyesen) Sanyi! Ne csinálj botrányt!
Férfi: (gúnyosan) Nem. Azt nem. Csak semmi botrány, elvégre úriemberek vagyunk. De azért a szemébe akarok nézni. Kíváncsi vagyok felismer-e?
Nő: Sanyi!
Fiú: Hagyd apukám…
(rövid hallgatás)
Nő: Menj fiam apád után. Ismered milyen. Nehogy valami esztelenséget csináljon.
Férfi: Bocsánatot kérek a tolakodásért. Tóth Kálmánhoz van szerencsém?
Tóth: Igen, uram. Mit tehetek Önért?
Fiú: (nyugtalanul) Gyere apa, lehet beszállni a gépbe.
Férfi: Ne ráncigálj fiam, annyira még nem sürgős. (Tóthhoz) Maga államügyész volt valamikor, ugye?
Tóth: (elnyújtott, bizonytalan hangon) Igeeen. Úgy is mondhatnánk. Hadbíró százados voltam valamikor. De az már nagyon régen volt. Ismerem Önt valahonnan?
Férfi: Szép öltönye van. Gondolom, telik rá…
Tóth: De uram!
Fiú: Apa! Gyere légy szíves!
Férfi: Ápolt a külseje. Biztos jólétben él, szép nagy lakásban, valahol Budán.
Lány: Mit akar ez az ember tőled?

5

Hogy néznek ki a gyilkosok
Tóth: Nem tudom, szívem. Ne törődj vele. (Férfihez) Ha óhajt valamit, mondja meg kerek-perec, vagy hagyjon bennünket békén.
Férfi: Tekintélyes nyugdíja lehet.
Tóth: (erélyesen) Uram!
Férfi: Azoknak is felveszi a nyugdíját, akiket bitóra juttatott, vagy ezt a sok pénzt saját áldásos munkája után kapja?…
Tóth: Ha nem hagy minket magunkra…
Fiú: (kérlelően) Apa, légy szíves…
Férfi: Angol szövet, a legfinonabb anyag. Látszik rajta, hogy csináltatott. Úri szabónál.
Kesztyűt nem hord? Vagy manapság már nem piszkítja be a kezét?
Lány: Gyere, Kálmán! Menjünk arrébb.
Tóth: Rendőrt hívok!
Férfi: Gondolja, hogy manapság is úgy ugrálnak az Ön szavára, mint régen? Egyébként felesleges. Nem zaklatom tovább. És vigyázzon az öltönyére! Könnyen vérfoltos lehet.
Fiú: De apa!
Férfi: Jól van fiam. Mehetünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük