Éjszakai naplójegyzet
Zalán Tibornak

A vonagló ősz hideg ölében matatok. Néma, fehér vihogás a köd. A semmi mosolya. Kiterített halott a folyó, fölé hajló fűzfák hajukkal simítják. Isten véres labdát hajít felém, a Holdat. Elkapom, és játszani megyek.

*

Mellbe szúr

Végig az utcán
üres borosüveg
gurul gurul
az éj.
Tévéantennák
felett a Hold
oroszlánsörénye leng.
A kocsma előtt maradék
aprópénzüket
leveleiket
számolgatják a fák.
A sarkon hirtelen
rád ront egykori cimborád
és mellbe szúr
a szél.

*

Emlék nagyapámról

Felnyitja a zsongó
kaptár fedelét
fölé hajol.
Szája sarkából
cigaretta lóg
keserű füstje száll
a kerten
áradó
bódító
virágillattal
keverten.
Homloka köré
méhzümmögésből sző
glóriát a nyár.

*Első kézből

1 hozzászólás

  1. Többször olvasom, gyönyörködve a költői képekben. Élményt adó versek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük