Cirill Kabin Csaba: hosszú hallgatás közben

a szó fogyott el
vagy az ok múlott el
tán moha nő a féltekéken?
a vágy hagyott el
vagy a köznap dönt le
és semmivé lett szenvedélyed?

mi van véled írástudó?
szemeidben a tegnapokkal
kong ürességed
beszéded semmitmondó
szőrmentén védekezel
vagy lealjasulva fröccsen szitkod
folyton folyvást

régi ingek gallérjával kopik-oszlik
a mítosz
a szellem
s mint tohonya iparos napirendjében
– ki áhítattal simogatja
öve fölül kibuggyanó has-poeticáját –
állandósulnak cigaretta-szüneteid

csak az újabb orvos-krimiken lelkendezel
ülsz fröccsöd mellett
pirosat hívsz vagy pagát ultin töröd fejed
és testedzésül nyilakat hajigálsz
koncentrikus körökre
hogy másnap nyugodt lélekkel zabálhasd
konyhai alkotásaid
s már csak az önsanyargatás kéje maradt ki
e hevenyészett lajstromból
melyet most – jobb híján –
ilyetén dalra fakadással érsz el

mivel sosem voltál értelmiségi
bár képzelted: első vagy a generációs sorban
és költőnek sem vallottad magad
– az a néhány magányos
önhitt pillanat úgysem bizonyítható –
ezért kesergésed oktalan

ha már csak unos-untalan
a mulandóság jegyében
napról-napra újra élt
haláltusát kereső románcaidat
vagy képes papírra vetni
akkor inkább legyen a csend
és ne csodálkozz – óh, teremtmény –
helyzeted rosszabbodásán

 

*Ez a vers, a Litera-Túra Kiadó Gondolatrajzok – 2019 antológia verspályázatán különdíjas lett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük