Cs. Nagy László: …árvaházunk

A lét csak létet vesz zokon,
ez itt egy társas árvaház,
hol csupán árnyékod rokon,
a csend itt másnak magyaráz,

jöhetsz ide hívatlanul,
lesz a magánynak fekhelye,
míg a világ majd megtanul,
túlélni hogyan kellene,

addig csak tartsd a markodat,
zajos a nincs horkolása,
lassan levetik maszkjukat,
idővel úgyis levásna,

az idő követ csak nyomon,
az ellátás nézd, folytonos,
nevelő szándék pár pofon,
lángolhatsz mínusz hat fokon,

a hőség lassan ellazít,
hidd el, idővel megszokod,
akit a lét kijózanít,
megőrzi volt, halvány nyomod.

*Első közlés