Mádi Beáta: A két Tandori

Tandori Ágnes halálára

Elveszett. Valamiért nem vár
egy idő után a test, valahogy
elfogy, a lét nehéz lesz
egyedül.
Már elment. Itt hagyott.
Félbeszakadt az,
ami együtt dobogott, s fáj,
úgy fáj minden. Nélküle.
Nincs reggel, amely ugyanaz,
mikor összenéz két tekintet,
„A világ mint akarat s képzet”,
nemrég, az egy másik, a másik egy.
Most nincs. Nem maradt.
Talán, csak gazdátlan
lett egy madár,
de a tükör kevés látni magad.
Az elvesztett pillantás elhívta,
mert nélküle hiába a mécses,
elalszik a kecses láng,
és örökre ment vele, mert
valamiért, immár,-
nem várt többet a test.

*Ellső közlés