Fellinger Károly versei

MINTHA

A szélmalom molnára keresi Don Quijote utódját,
aki majd fehér lovon érkezik a kiválasztásra,
megszellőzteti a történetet a szél,
féltékenységében lefújja az elkerülhetetlen ütközetet.

Nincs határa a mennyországnak, csak a pokolnak
van területi igénye, a sors akár egy száraz
cseresznyemag, ahogy találóan a feltálalt földbe jut,
megemésztett húsa az időbe kerül.

Az öregek, ha az ölükbe vesznek egy gyereket,
hasonlítani kezdenek rá, a lehetőség alkalmazkodást
követel magának egy elfelejtett határállomáson,
ahol a maradék nem szűnik meg, és a vers sem alakul.

*

PEREMMOZDULATOK

Magam vagyok, nem találom a helyemet
sehol, mintha a parkoló foglalt volna,
így hát forgok megállás nélkül, hátha fel-
szabadul egy hely, akár egy kosár a nagy-
áruházban, más szóval szóváltás van, mint
amikor ruhát váltok, és maga vagyok
a tükör, amit, ha bekövetkezik a
vég, bizony, akár a holtat, letakarnak.

MOST KEZDŐDIK

Akárcsak Isten,
a halottak sem lesznek
soha civilek.

*

GYÖNYÖR

Mária a szülés után
mindenekelőtt a gyermekét
látta Jézusban,
nem a világ megváltóját,
mert az édesanyáknak természetes,
hogy a saját gyermekük
maga a megváltó is egyben.

*

INSTALLÁCIÓ

Minden várandós
nő tulajdonképpen egy
trójai faló.

*

KINT ÉS BENT

Az elérhetetlen dolgok
vénülnek csupán,
mi pedig az elmúló idővel
leszünk tartósak, miközben
kevés idő marad magunkra,
kötelet húzunk, amelyikünk
győz, nem jut el az előadásra,
ahova nem engedik be a
kíváncsiskodókat, akik
hamar megöregszenek, miközben
a színpadon unokaöcsém alszik,
önmagát látja álmában, amint
a nézőtéren ásítozik éppen,
szeretne odamenni, hogy
rendre utasítsa önmagát,
nyomot hagyni maga után,
de lebénul a teste, és
megszólalni sem bír.

*

KÉT FELÜLET

Álmomból
reggelre néhány
partra vetett hajóroncs
marad,
meg egy túlélő
a lakatlan szigeten.

Csoda,
ha elszáll
velem
a föld.

*

ÉLESEBBEN

A pokol mára kiégett hely,
a mennyországot az igazság
letakarta a valósággal,
olyan mint az üres ház,
melynek világkörüli
útra ment a gazdája.
A bútorokon öreg, kiszolgált,
porfogó lepedők
játszanak el a teremtés
gondolatával,
miközben ez csak az alkalom,
apám fájó teste helyett
a keresztfát simogatom.

*Megjelentek a szerző Külön bejárat című kötetében, 2015-ben.