Fellinger Károly versei

HABSZIVACS

Nem tudok álmodni apámról,
néha lefekvéskor jut eszembe,
álmodtam-e egyáltalán mostanában,
ez azóta van így, amióta
kihirdették a hangosbemondón
a temetés pontos idejét,
ilyenkor akaratlanul megváltozik
a múltunk, egymással
hadakozunk, mármint apám és én,
a szabályokat nem ismerve
mindent betartunk, figyelünk
egymásra, olyan ez, mint a
szerepcsere, ha nincs ég,
mivégre égek, ha nincs évszám,
mit veszek a számba, ha elalszom,
kiszáradt folyómederbe
könnyezik az értünk élő,
a látszaton élősködő elképzelhetetlen,
hiába próbálkozom,
a pont a vers végén úgyis csak
célpont,
begyógyult gomblyuk.

*

VARJÚNYÁJ

Apám a legyet sem volt képes agyon-
ütni, én meg a templomban tartott kö-
zös imádkozáson, szerdán, egy nappal
a temetése előtt, agyoncsaptam
egy szelíd ártatlant, egy imakönyvön
portyázó legyet, pont akkor, amikor
apám üdvösségéért imádkoztunk,
amikor a mellettem ülő anyám
könnyeit megirigyelve bőgni lett
volna kedvem, mert a gyászolók, bizony,
a sírás alapján ítélik meg, hogy
ki sajnálja igazából a holtat,
de egy csepp könny se szökött a szemembe,
lelkiismeretfurdalást érezve
kabátzsebembe tettem áldozatom,
majd beledobom őt apám sírjába.

AVARSZAGÚ KAVICSOK
A halál titokban kipróbál minden
koporsót, kivéve apámét, ahhoz
nincs elég vér a pucájában, pedig
e nélkül a halott kísérteni fog
a szellemvilágban, bizony a saját
árnyékát követve jut el Istenig,
rászedve őt, hogy helyet cseréljenek
egy elhanyagolható pillanatra,
mialatt a halál előkészíti,
majd, önszorgalomból, a feltámadást,
amihez végképp nem lesz semmi köze,
mivelhogy a mások bűnével játszik,
eltörve azt, mint a virágcserepet,
benne a földdel és a virággal, a-
mit apám elfelejtett meglocsolni.

*

NÉGYSOROS

Apám olyan volt a koporsóban,
mint méhecske a művirágon,
mint méhecske a művirágon
apám sírján, apám sírján.

*

EGY TÉRKÉP HÁTULJÁRA

Apám ki nem állhatta a hideget,
csak a radiátorban bízott,
lehetett tél, lehetett nyár,
neki nem számított,
gyakran égési sebek voltak az alfelén,
nehezen gyógyulók,
akár a látomásai, a sakkfigurái,
melyeket egy halotti torról toborzott,
de még betegsége előtt kikötötte,
mint egykor a ladikot a házuk előtt,
hogy neki nem kell halotti tor,
ahol borba ölik bánatuk azok,
akik már nem is emlékeznek rá.
Ezért a temetésről hazajövet
inkább beindítottam a gázkazánt,
gondoltam, belangyítok,
apám ennek úgysem tud ellenállni,
s hátha egyszer nekem ad igazat,
ha már életében nem volt erre példa,
hátha majd, a radiátornak dőlve, kipiheni
fáradalmaim.

Versek a költő Köti a sötétség (2017) című kötetéből…