(1)
Tüskés bokrokon fésülködik a szél.
Sziromrohamra indul a cseresznyéskert.
Rügyek karát vezényli a tavasz, aki
láthatatlan, mint az élve eltemetett mag.
(2)
Azelőtt nem volt semmi sem.
A kezdet rémület.
Fekete kiáltásra ébrednek
akik még nincsenek.
Az angyalok itt csendesek.
Emeljétek föl szívemet.
(3)
Látod, a bőre levedli a kígyót.
Hallod, a kiáltások hegyoldalon
guruló kövek. A gyújtózsinóron
ma oly gyorsan ég a pillanat, hogy
a robbanás ezúttal elmarad.
Eredeti, Filip-es versek ezek.
Örömmel olvastam.