Filip Tamás versei
Egyszer tényleg élni Amőbák úsznak a szememben. Olykor megpihennek a nekik készített zátonyokon. Sok apró fátyol van egy arcra felszögezve, hogy számára a világ egyetlen széthúzhatatlan függöny legyen. Esdeklő levelet írtam magamnak, föladtam, meghozta a posta, most meg képtelen vagyok felbontani. Jobb is így, magamnak úgyse tudnék megbocsátani, csak megyekTovább…