Egyszer tényleg élni Amőbák úsznak a szememben. Olykor megpihennek a nekik készített zátonyokon. Sok apró fátyol van egy arcra felszögezve, hogy számára a világ egyetlen széthúzhatatlan függöny legyen. Esdeklő levelet írtam magamnak, föladtam, meghozta a posta, most meg képtelen vagyok felbontani. Jobb is így, magamnak úgyse tudnék megbocsátani, csak megyekTovább…
Álmában álmélkodik, hát ilyen egy másik életet leélni? Mintha egy forrás tört volna föl, beszél, maga se tudja mit, és értik, sőt megkönnyezik a szavait. Vaktöltényt használ, mégis véresek a lőlapok. Ez barokkos túlzás és persze perzsa pompa, de mégis van, mint a délibáb, vagy mint a kétely aranymérlege: mindkétTovább…
Szembesítés Butaság volt képzelt nyelven jegyzetelnem, hisz, amit leírtam, később hiába szólongatom. Talán ezt írtam: Félelmetes lényeket ellenek az árnyak! Talán ezt: Eggyé válnak a sebek és az ostorcsapások. Talán egészen mást. Végül is mindegy. De az utolsó mondatomat valahogy sikerül kiolvasnom: Kinek kell megbocsátani, hogy már megint özönvíz előttTovább…
Amitől lelkesültek egykor A kertmozit elhagyták a filmek, a székeket benőtte a gyom. Az utolsó metró elment, a kutyából az éji dal kifogyott. A nézők megmaradtak, csupán vénebbek lettek, megsárgult szamizdatokat dugdosnak fiókjaikban önmaguk elől. S ha véletlenül megtalálják, beleborzonganak abba, amitől lelkesültek egykor. * Kopogtatás nélkül Sok egymásra rakottTovább…
(1) Mint lécet a sáros földbe, éjvízi versembe úgy szúrtam azt a földmérő-motívumot a dolgos kézből kihullott eszközökről. Persze, valaha K-éi lehettek, de róla egy szót se többet, ő egy efféle versből mindenképp kihagyandó. De hát, ha így is teszek – ő, e század földmérői közt első, menthetetlenül benne van.Tovább…
Talányos jegyzetek közt babrál, hajlékot keresgél legalább a mozdulatainak. Egy bontatlan ajándékból a csomagolást tartja meg. Álma újszülött szavakat hozott, reggel fényesre nyalta őket az anyanyelv. Lesétál a partra, mintha nem volna más választása, és látja, hogy dagály és apály egyszerre érkeznek, előbb eltüntetik, aztán mégis itt hagyják egymás nyomait.Tovább…
Valakit visz a víz Papucsállatkák. És papucsemberkék? Mondjuk, lakásnyi vízcseppben lebegni? Lakóhajón élni a víz alatt? Hiába vágyakozni kandallóra és akváriumra? No persze, a szendvics elúszik olykor, viszont nincs csőtörés soha, s ha az állólámpát véletlen fellököm, lassan dől csak el, van idő utána nyúlni, de innen ez már fizika.Tovább…
A kreatív írás tanfolyam? – túl messze van. Vagy inkább túl korán? Fel kéne kelned, Oblomov, ne az ágyból kiabáld, hogy íráshoz, térdre, süvölvények! Téged is megírt valaki, milyen hősöket ajánlasz – nekik? Tőlem jöhetnek plakát- kampányban fázó aktivisták, törött tükörben borotválkozók, zsebmetszők, jegyszedők, izompacsirták, ejtőernyősök, fejvadászok, pecsétőrök, vendégek ésTovább…
Harangszó és himnusz A nyáron átforrósodott várfalak télen kiengedik magukból a meleget. Nem érzek semmit belőle, csupán biztatom magam, hogy nem fagyok meg, ha ilyenek jutnak eszembe. Egész nap sötét van, és folyton harangoznak. Már nem is tudom, egy nap hány Angelus van. Próbálok verset írni fejben, de vénséges teknőckéntTovább…
Az utca hosszú. Lágy kanyarokkal kapaszkodik fölfelé. Itt lent még az ősz darazsai dongnak, és édes gyümölcsökbe harapunk mohón. Itt még nyitva az ablak, és ruhákat szárít a meleg szél. A nyugágyat még kitesszük a kertbe, s ha már beleültünk, olvasás helyett inkább csukott szemmel megbámuljuk a napot. Mert ott,Tovább…