Gulisio Tímea: METOO

A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet. A mű nem foglal állást a metoo-mozgalommal szemben.

Tovább nem hallgathatok. Engem a Celine Dion fülbe erőszakol. Már gyerekkorom óta. Még tizenhárom se voltam, mikor vokálisan kielégített. Eddig nem mertem beszélni róla. A szégyen nem engedett szóhoz jutni. De most, hogy egyre többen felvállalják az őket ért zaklatást, összeszedtem minden lelki erőmet, és megtettem. Félek a következményektől. A megaláztatástól. Attól, hogy lesznek, akik engem hibáztatnak majd. Én is önmagam okoltam, mint a legtöbb áldozat.
Talán tudat alatt én provokáltam ki, hogy tizenöt éven át napi rendszerességgel fülbe kúrjanak. Igyekeztem odafigyelni a biztonságra, és füldugóval védekeztem. Ám mégis átjutott, aminek át kellett. Kísérletek igazolják, hogy a művészet megtermékenyíti a lelket. A giccsnek maradt a zsíros hallójárat. Ám ott azonnal ikreket csinált. Mind a ketten Celine-re hasonlítottak, és egész álló nap énekeltek. Nem tudtam mit tenni ellenük. Ki akarja egész nap a Titanic főcímdalát hallgatni? Elmentem a fül-orr gégészhez. Kaptam három hét gondolkozási időt. De én már döntöttem. Elvetetem a magzatokat.
Nem is volt olyan vészes. Egy csipesszel benyúlt és kész. Azt hittem, végre nyugtom lesz. De nem. Bosszúból Celine még többet kornyikált a fülembe.
Pszichológushoz jártunk párterápiára. Ahol a zene gyógyító erejéről papoltak. Hát már sose szabadulok meg ettől a kurvától? – gondoltam.
Próbáltunk kompromisszumot kötni. Hallgatom a számait, de kis hangerőn. Ő ebbe nem ment bele. Hogyha halkan, akkor többször! – követelőzött. Csak azt ne!
Persze, mindenki tesz olyat, amit később megbán. De én még ártatlan gyerek voltam. Ehhez neki ugyanúgy nem volt joga, ahogy a tanár bácsinak a blúzomba nyúlni. Igaz, felül kigomboltam, hogy átmenjek a vizsgán. De ez más. Szűz fülekkel néztem egy szerelmes filmet, amikor galád módon hozzám férkőzött. És az első után nem volt megállás. A másodiknál arra hivatkozott, ha egyszer hagytam, miért ne. És másodszor is megvoltam neki. Meg harmadszor is. Bevallom, egy darabig izgatott. Aztán elmúlt az újdonság varázsa. Sírva könyörögtem, hogy hagyja már abba. Ám mikor le akartam venni a walkman fejhallgatóját, azzal terrorizált, hogy ha nem hallgatom végig a számot, megöli a családomat. Így persze, hogy a szüleimnek se mertem szólni a dologról.
Mikor jobb kedvében találtam, fenyegetés helyett az ígérgetés eszközével élt. Ha minden nap végighallgatom a kazettát, hétvégén meghallgathatok egy Bob Marley-számot. Ő azért lazább csávó volt. Próbáltam is rávenni, hogy ez után ő erőszakolja meg a füleimet. Egyébként is bejönnek a néger csávók. De olyan rendes volt, hogy nem tette, ehelyett szívott egyet a dzsointjából és megígérte, hogy take it easy, minden oké lesz.
De nem lett. Így a My heart will go on mellett a reggae-től is elment a gusztusom.
Tud valamit ez a nő, mármint az éneklésen kívül is. Következő húzása az volt, hogy nem érte be a kalóz felvételek hallgattatásával, eredeti kazit kellett vennem. Majd a komplett albumot. Ezt anyagilag se engedhettem meg magamnak. Lassan az egész zsebpénzem Celine-re költöttem. Hogy lesz így pénzem Puma cipőre? Valamit sürgősen ki kellett találnom. Így lettem strici. Eladtam Celine-t az osztálytársaimnak. Ezzel a húzással pénzem is lett, plusz kevesebbet kellett hallgatnom, mert miután aznap húsz embernek énekelt, estére elment a hangja. Így legtöbbször megúsztam.
Rendben is lett volna a dolog, ha nem kezdett volna hiányozni. Az estéim egyre üresebbek lettek molesztálóm nélkül. Bánatomban Abbát hallgattam. Így már két csaj molesztált egyszerre. Dupla hangorgia. Édes hármas. Tagadhatatlan, hogy megrontásomban ők is tettestársak. Celine megsértődött, hogy őt nem vontuk be. Ezért kezdeményezett egy közös számot velük. Amit már sajnos nem hallhattam, mert a magnó összetört, mikor túl erősen lovagoltam rajta.
Hát ez az én történetem. Köszönöm, hogy elmondhattam. És remélem, aki olvassa, tanul belőle. És nem hagyja, hogy kihasználják a hallójáratát. Van elég lyuk rajta ezen kívül is.

*Első közlés

Ábri Pacl Judit . Ködben a nádasok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük