Gulisio Tímea versei

Kendőzetlenül

Leleplezett trükk vagy.
Rodolfó legalább előre szólt.

Kezedet nézem.
Nem tudom, mit várok.
A simogatást úgyse szívből tennéd,
És nem érdemlem a pofont.

Gyengéden bűvölsz –
Arab a fogatlan kígyót.
Precízen szeletelsz –
Hentes a húst.
Megfontoltan léptetsz –
Sakkozó a parasztot.

Figyellek, mikor alszol.
Hátha kiderülsz.
Kár, hogy egy horkoló mágus se
Varázsolhatja le magáról a maszkot.

Nem bízok benned.
Mert csalok.

*

Liliomtiprók

Ennek a játéknak is vége lesz
Nem marad utána más
Mint a régi nagymamák
Csészéjébe száradt kakaó

A rózsává terült
Babahintőpor
A bundák közé rejtett
Árvaölnyi levendulacsokor

Félsz hogy ellopják
Ezért magad nem adod
Kedvességed bűnbánat
És kompenzáció

Gyerekként óvtak a naptól
Vállam most hólyagosra ég
Bekened utólag
Durva vagy a kezed finom

Liliomot mentek
A kiszáradástól
Tegnap még virágaid voltak
Ma virágaink

Ennyi csak
Tőled sok
Holnapra kiapad
A dögkút

*

Puszta

Én merek élni,
Te tudsz is.
Van miből,
Nincs minek.

Szád sarkában
Alvadt vér a mosoly.
Ezt sem kapod
Ingyen.

Tyúkok kapirgálnak
Szívedbe tárcát.
Vettél nekem egy telivért,
Igavonókkal legel.

Delet harangoznak.
Kutyabőrünkön végignyúlik
A szalonna szagú
Úristen.