Hajnal Éva: Gondolatok a becsületről

„A becsület az erkölcsi szembenézés képessége.
Erkölcsi szilárdság, jellembeli tartás, ragaszkodás a helyes tettekhez, alapelvekhez. A helyes és helytelen megítélésében mutatott kifinomult érzék. Egy személy hírneve, átvitt értelemben a legfőbb érték” … mondja a Magyar Értelmező Szótár.
Gyermekkoromban gyakran hallottam erről. Hallottam róla és láttam a körülöttem élő felnőttek életén.
Valóságosan.
Generációm többsége ezen elvek mentén nőtt fel. Akkoriban tartalma, értelme, értéke volt a becsület kifejezésnek.
Rangja volt.
Értettük, mit jelent és életünk minden pontján törekedtünk erre. Szüleink becsülettel dolgoztak a munkahelyükön is és otthon is. Bármit mondtak, bármit kértek, bármire tanítottak, komolyan vettük, mert – jó esetben – olyanok szerettünk volna lenni, mint Ők.
Szorgalmas, szavatartó, becsületes Emberek.
Ma ugyanezt szeretnénk átörökíteni gyermekeinknek.

Korunkban semmitmondónak tűnnek a Könyvek Könyvéhez mérhető alapértékeink. Nehéz ebben a világban eligazodni, főként nehéz becsületesnek maradni.
Taposómalom – mondhatjuk.
Fura, néha érthetetlen, értelmezhetetlen kihívások érnek bennünket. Itt, aki becsületes, könnyen nevetségessé válhat. Aki nem sodródik a tömeggel, magányos marad.
Ma értékrendünk könnyedén változik, erkölcsi normarendszerünk igazítható, bárhogy átszabható, kedvünk szerint. Ha ezt adjuk örökségként, ha így nőnek fel gyermekeink, elvtelenekké, versengőkké, könnyen másokat figyelmen kívül hagyó emberekké válhatnak.
Bármit mondhatunk szavainkkal, a példaadás hoz valóságos változást!
Az változást hoz.
Csodálatos kaland kitartani!!!
Aki kitart, nem marad soká egyedül, akadnak követői, mert látják az életét! Látják, hogy tiszta a tekintete, tiszta a beszéde, hogy nyugodtan pihen minden éjszaka és azt is észre veszik, hogy képes örülni a következő napnak!
Zrínyi Ilona 1692-ben írja fiának:
„… Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, mindenét elvesztette.
Becsüld az embereket!
Aki másokat megbecsül, magamagát becsüli …”

… és ez nem kevés!

http://hetedhethatar.hu/hethatar/wp-content/uploads/2010/2019/02/hajnal-eva.jpg

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük