Kapui Ágota versei

Hiány

Az egyetlen való a virradat,
a kézzel fogható, hogy létezel,
emelkedő fényhálók alól
életre buksz e vízfenék világból,
az öntudatlanság sötét levéből,
s mint tiszta gyolcs, a végesség marad —
hát legyen úgy, ahogyan lenni kell:
nyílik a csend hatalmas szája,
mint létért síró óriás csecsemő
nyelvén kihűlt emlő-zamat,
tejízű vágyak megromlott hiánya.

*

Nyári vihar

Az ázott tájat szél zilálja széjjel,
sötét szárnyát bontja már a nyár,
felhő ront a védtelen mezőre,
mint prédájára omló héjapár —
és megzendülnek egek trombitái,
és megindulnak harci seregek,
és villámostrom igázza a földet,
és dühödt öklük rázzák az egek.
A csatatéren elcsigázott lombok
vonszolják még ázott tagjaik,
és vízbe fúló félájult virágok
nyújtogatják sérült karjaik…
A diadalmas napkorong az égen
most átlépi a mennyek küszöbét,
hát fejet hajt az Isten-arcú lénynek
a zivatar, s eldobja fegyverét.

*Első közlés

4 hozzászólás

  1. Különlegtes csokor – egyedi élmények… Köszönöm. “Az egyetlen való a virradat,
    a kézzel fogható, hogy létezel,
    emelkedő fényhálók alól
    életre buksz e vízfenék világból,”

  2. Gyönyör sorok, csodás képek! Köszönöm az élményt!

  3. Gyönyörű versek, nagyon jó képek. Köszönöm az élményt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük