Élet-ciklus verseiből IV „Mily boldogság!” Micsoda boldogság! S ha elbuknék, micsoda nyomorúság! De most, még ily szegényen Mindent kockára tettem, S mindent elnyertem! Igen! Tétován Álltam a győzelem küszöbén! Az élet csak élet, a halál csak halál! Az üdvösség csak üdvösség, s a lélegzés csak lélegzés! Ha tényleg kudarcot vallanák,Tovább…

(részlet a készülő regényből) Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám megTovább…

Hiány Az egyetlen való a virradat, a kézzel fogható, hogy létezel, emelkedő fényhálók alól életre buksz e vízfenék világból, az öntudatlanság sötét levéből, s mint tiszta gyolcs, a végesség marad — hát legyen úgy, ahogyan lenni kell: nyílik a csend hatalmas szája, mint létért síró óriás csecsemő nyelvén kihűlt emlő-zamat,Tovább…

Vihar előtti Learn to fly Vihar kell, szél kell, hogy repülhessenek a pitypang-virágok Nyár Fekszünk a füvön ketten s nem vesszük észre: ránk esteledett. Nyáreste Tarkón talál egy sietősebb esőcsepp: vihar közeleg. Alkony Kertünk szemérmes: jól belepirult a nap búcsúcsókjába. Vihar előtti Várakozunk mind: tikkadt gyümölcsfák felett dörög már azTovább…

Még nevetve rám néztél mielőtt a felhőkbe léptél könnyedén s éreztem vállamon nyugtató nyomát mindenható tenyerednek, hálából szőtt ruhám helye vércseppeidnek s tengernyi könnyed bennem sziklát repesztett. Utat hagytál szűket és néha durvát örök rabigát gyönyörűt de nem érzem súlyát. Nevetve rám néztél mikor láttad kosaramban a kenyérmorzsát s aTovább…