Kelebi Kiss István versei

Négy cetli

ezen a pályaudvaron
nincs indulási oldal
nincsenek sínek
ezen a pályaudvaron
nincs pályaudvar
ám
valaki lelke útlevél
valakié hintaszékbérlet
van aki maga az utazás
és meg-megdöccen a sorsa

*

itatósra-hullt szavak
CSEND
eltört érintések
VESZÉLY
köd-mögötti szigetek
LEHETŐSÉG

*

múlt és jövő ívén
a Hídon állva
szárnyat bont
az este s ellebeg
ösztönöm emlékezik
a halálra
a lét szervezi
önvédelmemet

*

nyílok és csukódom
akár a kagyló
talán gyöngytől izgatva
talán hiányától izgatottan

* * *

Ingatag állványzaton

táltost kimérni virsliként
főnixtollakkal olajozni pogácsát kalácsot
és nem átharapni de sűríteni a rácsot
vastagítani a cellafalat hogy begombolkozhassak
bamba porkolábok kegyébe mosolyába
NOS
ha megfogadtam volna mind e jó tanácsot
ma már könyökvédő-tulajdonos
vagy alhelyettes mintafi lehetnék
kockákból-épített-agyú szamárlétra-tulajdonos
ki azt hiszi gondolkodik
ha csöpp egén összekoccan
két lankadt-szárnyú megszokás
LÁTOD
sokkal jobb ezen az ingatag állványzaton
vakolni majd lefesteni az Időt
így készítve alapot egy nélkülemvaló graffitinek

* * *

Magán-Kálvária

amit estére megépítek
reggelre nem omlik össze
így magán-Kálváriámon
mind magasabbra mászom
és elbukva-megpihenve
(mint most is)
nézem e csillagböglyös eget
mely nyugtalan forgolódik
a hegy mögött már dereng
izzó köszörűkövön a Párkák
élezik ollóik

*Első közlés

Ábri Pacl Judit – Salix – akvarellkollázs

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük