Rusvay Balázs versei – Villon diák szerint

Bolond Laci balladája

Állj meg egy percre, püspökváros,
ne folyj tovább, te nagy folyó,
emeld a fröccsöt áldomáshoz,
bukott diák és naplopó!
A vége egy, bár száz a szó:
a júliusi ég alatt
Bolond Laci, a csavargó,
egy bőrkabátban elrohadt.

Aszongyák vérzés vitte messze,
veres lőn, mint az alkonyat,
negyvenkét fokos volt a teste,
s nem tért vissza az öntudat.
A reszkető szemhéjakat
borzadva leste ott a nép,
még néhány görcsös pillanat,
és tudták jól: olajra lép.

Bolond volt ő és béna félig,
de gonoszság, rosszindulat
nem érhetett fel szép szívéig,
örökre kisfiú maradt.
Hány tetves év! Mondd, hány vonat
szaladt el úgy egy jobb világba,
hogy nem kapott, csak átkokat
a tegnapi lángosra várva.

Ha gazdag kölykök unatkozván
a régi pályaudvaron
rúgták, leköpték, kigúnyolták;
ordított, mint a vadbarom.
De minden áldott szombaton
velünk szurkolt a meccseken,
és káromkodott vastagon,
és boldog volt – én úgy hiszem…

Állj meg egy percre, püspökváros,
ne folyj tovább, te nagy folyó,
emeld a fröccsöt áldomáshoz,
bukott diák és naplopó!
A vége egy, bár száz a szó,
kiáltsunk együtt jó nagyot:
Bolond Laci, te csavargó,
vigyázzák álmod angyalok!

*

Koldusballada egy árulóhoz

Csodáld meg feslett rongygatyámat,
hogy lóg belőle bús tököm,
s a farkam, mely rég nem vadállat,
fejét lesunyva rád köszön.
Látványuk nem kislányöröm.
S ha szél dudorászna lyukamon,
mielőtt messze költözöm,
azt a karcos nótát rád hagyom.

Csodáld meg borzas, gondozatlan
szakállam, kócos bajszomat!
(Otthagytál engem, ott a szarban,
kínok közt, vasbilincs alatt…)
Legyen tiéd e pillanat!
Legyen tiéd szakállam, bajszom,
s a pörköltszaft, mi ráragadt,
ha bármit is rád kéne hagynom!

Csodáld az undort csúf pofámon,
a beteg, sárga szememet,
ha népkonyhán tarhót zabálok:
nincs benne hála, élvezet.
Őrzök még régi képeket,
rajtuk három gyerek s az asszony,
hogy tudjam, kiket nem lehet
soha-soha zálogba csapnom!

Csodáld meg öklöm jó közelről:
az lesz a végső állomás.
Előttem indulsz majd a lejtőn,
kutyám leszel, ha sírba szállsz.
Tíz retkes körmöm sárba ás,
hadd táncoljak én a hantodon!
Halálos bűn az árulás:
ezt az intelmet még rád hagyom.