Kelebi Kiss István versei

Kicsöngetés előtt

menetet vágok az Időbe
így próbálom magamra
szerelni a holnapot
de csupán a kétségbeesés
növeszt pihéket
röpképtelen napok

*

verset hajítok a felejtésbe
talált süllyedt
torpedójáték ez
(kicsöngetés előtt)
a négyzetrács-Időn

*

játszom

pedig figyelnem kellene
fehér krétaívből miként lesz szivárvány
szótáraznom kellene biflázni
pipacsot füvet szöcskéket
hogy szó szerint lefordíthassam
a rétet

*

ki értem már az éjszakát
nyugtatom
de a bennem-lakó gyermek retteg
hiába festek homlok barlangfalára
álmot szépnek és színesnek
mégis izgatott mert érzi én is félek
és egymás kezét szorítva lessük
mikor indulnak el a fekete bölények

***

Akciós JELkép

Nincs hó. Kivágott kölyökfenyők.
Gyantakönnyek. Szatyros emberek.
Dugig a pláza-parkolók. Utolsó
órák. Bóvlit venni, még most is lehet.

Itt állsz te is. Halért. Alig halad a sor.
Lökdösődés. Szitok. Kell ez Így neked?
Lesújt a bunkó. Az akciós JELkép
már nem modul. Kötények. Véresek.

***

Havazik

szeretném azt mondani
fehér a tető
szeretném azt mondani
fehér a mező
szeretném azt mondani
hova tűnt a biciklik nyoma

de itt csak lakott kockák vannak
a sózott járda levedlett kígyóbőr
az út testén autókerék-korbácsnyomok

havazik
fehér zománc alatt
didereg a valóság

*

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük