Kelebi Kiss István versei

Szösszenetidő

a VERS hogy nagyobbnak lássák
gólyalábat készít a balladából
így pózolva egy szonettnek
(Shakespeare nem lát a pipától)

mint mosás után a vászon
a NAGY SZÓ összemegy
feszül a világmegváltáson
begombolni sem lehet

mert ez a szösszenetek ideje
ajtóstól ront a házba ami jön
és csordogál a vers leve
ám marad a kő kövön

*

Szabadság

Zavar a kert, mert össze-vissza
hevernek bokrok és virágok.
Néhány fa, ötletszerűen elhajítva,
a méhek röptében sincsenek szabályok,
DE
már nem kollektív terv része vagy,
egyedül te döntöd el merre menj,
mit csinálj és megtanítod-e röpülni
kalitkákhoz szokott sorsodat.

*

Menni

Kilépve eresz alól
nem ügyelve szélfogókra,
szétvegyülni, mint a spóra.
mindig lenni valahol.

Nem érkezni, menni!
Kint? Bent? Mindenütt!
Látni: vödör helyett létra
kellett volna, a kútból kimászni,

mert hiába van cserép a házon,
ha lyukas az eresz,
persze lehet reménykedni,
hogy elkerül a zápor

de az aszály sem tart örökké,
előbb-utóbb te is megázol,
hiába mondogatod az esőben:
cserép és eresz is van a házon.

*Első közlés

©Kiss Andrea

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük