Kovács Gábor: Versek a Lépcsők Perszepoliszban c. készülő kötetből

 Létezik

A mi vidékünkről
eltűntek a költők,
mint a ritka énekesmadarak.
Sokan azt mondják,
az ember csak beszélő állat,
s ilyen sorsot is érdemel.
De mindez csak hazugság.
Létezik és nem szégyellni való
az önvádló én,
mely által bárki tökéletesedhet,
elérhető – és nem csak a mesékben –
a megbékélt lélek.

*

Másokról

Talán nem túlzás,
hogy bárki kérdőre vonható
őszintesége felől,
főként azért, mert
az ember képmutató
és homállyal teli
a szíve,
képes mindenfélét
feltételezni … másokról
és engedni a csábításnak.

*

Délibáb

Nézz körül,
mert az elmúlásról beszélnek
a nedves kövek
és a földből kiásott gyökerek,
róla beszélnek a csillagok
és beszél hozzánk
magabiztosan
a széndarab.
Szellemekké nőnek
a rókanagyságú emlősök
és délibábbá válnak mind
a magas hegyek.

*Első közlés

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük