Kukorelly Endre versei

Kínoz a szemem Uram

Kínoz a szemem Uram
és ez a fájdalom a szívem
énekét veszített
néma rigóvá változtatja át
és írásom ott fönn az égen
oly távol a füvektől
ó Uram az a csillag is engem kínoz
ahogy keresztülúszik álmaimon
egy tiszta lélek halála hajnalán
Uram látja a szemem mi nyomaszt Téged
hogy mi hajtja gyermekeink vérébe a sírást
ó Uram jól látja ez a szem a kőműves házát
és fájdalmait e világnak
és segíteni nem tud magán
ahogy télen a fa
csak némán felém dől
az én szavam az én boldogságom ez a sírás az enyém

*

A harag virágai nőnek vadul

A harag virágai nőnek vadul
és látják mind ahogy
tüskéjük égbe döf
hogy a Napból csöpög
a vér s ahogy
a lábam elborító
füvekből a keserűség
virága nől
a kenyerem
ó Uram
hiú virág
a kerek égbe fullad
a búzám virága Uram
lelkem virága
vess meg Uram engem
mert beteg vagyok ettől
a szenvedéseim fölött
az agyamban vörösen kinyíló virágtól

1 hozzászólás

  1. “ó Uram jól látja ez a szem a kőműves házát
    és fájdalmait e világnak
    és segíteni nem tud magán
    ahogy télen a fa
    csak némán felém dől
    az én szavam az én boldogságom ez a sírás az enyém” Megrendítően szép, megérintő vers.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük