Szeretek az ablakban ülni,
keretet kap a káosz,
és vajon lehetne-e ennél
több közöm a világhoz,
egy ablaktalan érában,
hol egy-egy falhoz tapadunk,
– mint a vérrögök a vénában –
és csak néhány bátor van,
aki nem retteg lebontani,
ki képes saját igazságát
téglánként kimondani.
2017-10-11
Kedves Petra!
Rövid, de tömören is sokatmondó, találó! Tetszett! További, hasonlóan jó verseket! Üdv: Robi