Mátyás B. Ferenc versei

Személyeskedés

amikor megláttalak
már ismét ismertelek
szívem szennyesládájában
hol összegyűrve sínylődök
vasalót ígértél
mint jóval korábban édesanyám
aki emlékeket mosogatott
míg ki nem derült hogy
hamis valamennyi

aztán
mennyit de mennyit köröztem körötted
céltalan reménnyel lelkemben
mint taréját elnyütt kakas
loholtam félholtan körbe/körbe
kondád körül éhesen
hátha behívsz a közeli templomba
lelkemet kicserélni

mégsem ébredek szívesen
lehangoló álmok szorításából
lelkem minden sötét foltja mögött
arcok színtelenednek el
mind/mind kísértései
tegnapi/tegnapelőtti múltnak
ahova szirmaink hulltak
míg elfogyott erőnk

ne haragudjál
vakulnak emlékeim
menekülök szívemből is
nehogy becsapjál –

*

Fohászom fohásza

részem földvilágom
üvegházban sterilizált
bolygók/közi panusa virágom
arcomon csapás öt ujjnyoma
lelkemben ötágú csatacsillag
vörös hit lüktető vérfoltja
víz/csók/akarat
a múltat el nem fedi/oltja
arcpír vagy vakolat

s akkor (jaj!)
még a szeretet
még a harag

hajnalban reszketek
szebb lenne a Világ
ha gombra járna
napfény csókokra ébredhetnék
nem tegnapi örömre
mai gyászra –

*

Számadó

hamuba/sütött emlék
utó álmom szárnyán
Erdély egén lelkem
szerelem szivárvány

öreg sparheltemen
lavórnyi könny lobog
lábfürdőzés után
álom/gyalogolok

száradó szerelmek
kérgét fel/feltöröm
úti/porod viszket
megnyúzott bőrömön

hej
szerelmeim szottya
tündérvilág kertje
angyalom/ördögöm
szívemben fészkelő
holtiglan börtönöm –

*Első kézból