Murányi Zita: az ég közepén

az ég közepén hatalmas sárga lámpa
gyullad föl a fény telepátiája
és beragyogja azt a hosszú hófehér
szőnyeget amin az ősz lépeget

ezt az isteni szelídséget ahogy
hangtalan repednek meg fellegek
és a magasság vékonyodó homlokára
tűzi az esőcseppeket

hogy a fák nyakára láncot fűzzenek
ezek az ezüstszínű októberek
mindig így képzeltem el a
reménytelenséget

az ég felé törnek levélhegyek de a földdel
zár be mennyei derékszöget a kéreg
amikor a tél bezörget az ágak a törzshöz
konyulva megsimítják az évgyűrűket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük