Murányi Zita: esténként

esténként sírni hallom az erdőket
a törzset eleresztik a gyökerek de
a reccsenések összenőnek a kerek
lombok is megérintik a felhőket

a fák nem gyökereken állnak
furcsa imbolygó lábakon
a földet átjárja valami nevesincs
fájdalom csönd ropog az ágakon

egy folytatólagos rémálom az ébrenlét
amikor az esőtől nedves fákat
még nem csavarták fekete gyolcsba az esték
a csöpögés mindent eláztat

szürkébb színe lesz a szemhatárnak
amikor az évgyűrűk eleresztik az évtizedeket
a megreccsenő törzset a nedves ágat
nézem ki tudja mi lesz a végkifejlet

minden fa egy lakatlan sziget a törzs barnájára
emlékeztet a hajszínem a szélben
gyűrűvé fonódó tincseken a fény
csillanása is olyan tünékeny mint isten.

*Első közlés

Válik Bertalan – ‘Bazooko’ (2018) Technika : digitális fotómontázs

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük