Nagy Bandó András: Húsz haiku

Végtelenség

Olyan messzire
mentem, hogy az út végén
magam maradtam.

 

Nászinduló

Borzongató a
lúdbőrző teste. Sajgó
táj tájfun után.

 

Holdtenger

Égbe emelte
a moccanó dagály a
fölkelő holdat.

 

Látótávolság

Semmi sem látszik,
még a tejsűrű köd sem,
akkora köd van.

 

Gyűjtőszenvedély

Gereblyeélet:
kellőt húz-von, fölöset
maga mögött hagy.

 

Természetesen

Gyökerek, törzs, lomb,
ágak, levelek és a
levélerezet.

 

Elözvegyülés

Pállott konyhaszag,
gyűrött papírzsebkendők,
csöpögő vízcsap.

 

Színjátszó

Kaleidoszkóp
ezer színét dicsérte
a színtévesztő.

 

Látványkékség

Az ég kigyulladt,
s a nap sisteregve a
tengerbe fulladt.

 

Percre perc

Óra a falon.
Az idő pereg le, vagy
csak a vakolat.

 

Tolató

Maradna inkább.
Életerősen markolja
köldökzsinórját.

 

Szenvedély

Szenvtelensége
ellen jó ellenszer az
én ellenszenvem.

 

Űrkutató

A bennem lévő
űrt te, a benned lévőt
én töltöttem ki.

 

Oltári

Akár a szolga:
életét egy Úr miatt
eltékozolta.

 

Légáramlat

Lélegzetnyi az
élet: ózon falja föl
a kondenzcsíkot.

 

Kőhíd

A túlsó parton
koppan a folyó vízén
siklatott kavics.

 

Elcsigázva

Bakancs tiporta
csiga. Mégsem meztelen,
csak hajléktalan.

 

Lámpafény

Keskeny sikátor
kormos falai közé
beszorult a hold.

 

Hajszálcsövesség

Virág bibéje
kis csövön egy szenderbe
lehel életet.

 

Életút

Halott űrhajós.
Tudod, egykoron holdat,
most meg földet ért.

*Első közlés

1 hozzászólás

  1. Különleges, megérintő villanások. “Virág bibéje…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük