Nászta Katalin: Karácsonyra

nekem karnyújtásnyira vagytok mindig
akiket megismertelek
beleégtetek a lelkembe
ki nem vethetlek
nem is akarnám nem is tudnám
oda
úgy befészkeltétek magatok
eggyé fonódtam veletek
nélkületek nem is vagyok
így lehet valahogy velünk
Isten is, aki Szent, egyedül
hogy ki ne szakadjunk belőle
magához ölelt legbelül
ebben az állapotban vagyunk
szentelődőben
félkészen
tökéletlen mivolt tudatban
hogy el ne szálljunk
(s ide direkt nem írok rímet)
kivésni tenyeréből ki tudna
senki nincs olyan
egyedül mi mászhatnánk ki onnan
de olyan bolond ki van?
várok hát hogy a munkát
mit elkezdett befejezze rajtam
még együtt is működök vele
hogy gyorsabban menjen
s haladjak is felé
ne csak szaladjak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük