Nászta Katalin: Névtelen tavasz

hogy felizzon minden
elfojtott-kivasalt
hullámvasút
s fellobogjon véred
mint vitorlákkal dagadó
viharban kimagasló
árbocrúd

hagyni kell azt a mozdulatot
kibomlani
elernyedni feszülő idegeket
a bőr alatt

menj utána
annak az egynek
embernek – szónak
aki engedi
hogy megragadd
magadhoz öleld

s magába fogad

*Első kölés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük