Pethes Mária: Pörölök veled uram

Mindig veled pörölök Uram
Kivel tehetném mással
ha már csak a te kimeríthetetlen jóságodban hiszek
De mondd már meg végre
mennyi végtisztességen kell még részt vennem
és mennyi holtat kell még
zuhogó földgöröngyök dübörgése elől
mellkasom koporsójában rejtegetnem
És milyen vastagra növesszem
bordáim mauzóleumát
hogy a nevetségesen kántáló hangok
ne jussanak rajtuk át
És hány kihallgatáson kell még
előtted megjelennem
és az igazságért mennyi üldözést
kell még elszenvednem
amíg a bizonyossággal megjutalmazol

Hányszor kell még részvétlen
pillantások kereszttüzében állnom
amíg eljön az idők végezete
amit anyámnak ígértél
aki – éppúgy ahogyan te atyádnak –
néked ajánlotta gyönge testét

Rég letelt a véres kakasszóban fürdő három nap
Számtalan bárányév vérét ajánlottam fel neked
A körém csoportosuló fákkal gregoriánt énekeltem

Nem öltem szóval
de tettel szerettem ellenségeimet
Nem törekedtem hatalomra
Megelégedtem azzal amit adtál
Védőkart nyújtottam a kiszolgáltatottak fölé
Mondd mivel engesztelhetnélek
hogy visszaszólítsd az én Édesemet?
Mikor teszel csodát: maréknyi porból
húsvér testét mikor ölelhetem újra át?

3 hozzászólás

  1. Csodálatos! Dermesztően szomorú, modorosság-mentes remekmű. Sok ponton érintkezik az én ízlésvilágommal.

  2. Nagyon szép sorok, de ugyanakkor fájdalmasak! 🙁 <3

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük