Sitku Róbert versei

VÁDIRAT

Ti azt hiszitek, hogy mindenki
ugyanolyan aljas, mint fent ti? –
s néhanap elég egy szónoklat
új irányt szabni a dolgoknak?

Ti azt hiszitek, hogy erő kell
ott, ahol nem lehet erővel? –
és az, aki máshogy gondolja,
egyből a nemzetet korholja?

Azt hiszitek, hogy a lyukas has
nem elég indok, hogy ugathass? –
hogy lázadók ellen más sem kell,
mint nyakra ültetett pártember?

Ti azt hiszitek, hogy senki se
lehetett magyar még ennyire? –
s hogy statisztikával mérhető
egy ország mennyire élhető?

Azt hiszitek, hogy az ünnepek
méltóak? – s igazi műremek,
ha hithű tapsolóemberek
eljátsszák nektek a nemzetet? -;

s úgy vélitek, hogy a kordonok
mögött a többiek boldogok? –
hogy jókedvűen csak állnak ott,
ha levágásra szánt állatok?

Azt hiszitek, hogy a rendőrség
elég lesz, s bármilyen testőrség,
ha a szilaj Dózsa-vér újra
az ereket izzóra gyújtja? -;

s úgy folyik át majd rajtatok
aljas és hitvány hatalmasok
a népharag – s nem lesz szánalom -,
mint víz rohan át a gátakon.

*

ABBAN A PILLANATBAN

Abban a pillanatban
tudtam,
hogy olyan messze vagy
magadtól,
mintha soha nem
kaphattad volna meg
anyád mellét,
és ismeretlen lenne
számodra
minden ajándék,
ami a lélekből
és a szívből
fakad.

Abban a pillanatban
tudtam,
hogy nagyon sokat kell
szenvedned még,
mert vak vágyak
rángattak,
hogy elfeledkezhess
magadról,
és csak egy kis
alázat kellene,
hogy a ketrecből
kiléphess,
de a makacsság kezei
nem engednek rég.

Abban a pillanatban
tudtam,
hogy hiába a
szeretet,
ha fel sem ismeri,
aki a homályhoz
és harchoz
szokott,
és hiába minden
figyelem,
ha a világ végére
futnak előle.

És abban a pillanatban
tudtam,
hogy te szenvedsz
mindettől a legjobban,
hogy jobban félsz
az élettől,
mint a haláltól,
és hogy te vagy
a legmagányosabb
ember,
akit valaha
ismertem.

*

LÁTSZATOK

Megtanultunk beszélni,
hogy aztán elfelejtsünk
közölni bármit is.

Megtanultunk hallgatni,
de csak azért,
mert félünk beszélni
vagy mert
tanácstalanok vagyunk.

Megtanultunk együtt lenni,
mert azt sugalmazták,
hogy az egyedüllét
egy nyomorult állapot.

És megtanultunk
erőt mutatni,
mert a bizonytalanság
lassan szétszakít
bennünket.

*Első közlés

A képen a következők lehetnek: növény, természet és túra/szabadtéri

© Németh Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük