Nem szeretem az olyan filmeket, amelyekben az igazság csak a legvégén derül ki. Utálom őket, mert végig úgy nézed, hogy nem látod át igazán, nem érted, csak rakosgatod a történet elemeit, a hozzá tartozó képekkel, szavakkal és hangokkal. A film világában a váratlan véget katarzisnak nevezik, a prózában pedig ügyesTovább…

Az éhségtől émelyeg a gyomrod, miközben minden étel szagától, sőt a gondolatától is elfog az undor. Ha mégis eszel egy keveset, az étel hamar távozna a testedből, mintha belsődet nem tartaná kellemes helynek; idegenkedik tőle, félti magát beteg sejtjeidtől, inkább menekülne, átszaladna rajta. Elmész a vécére, de nincs erőd eztTovább…

A faluszéli házunk lépcsőfordulójának kis ablakából minden reggel látom őt a völgy felé lépkedni, a tizenegy birkájával. Mindegyik birkának nevet adott, a birkák neveit megtanította nekem. Bevallotta, hogy a legkisebbeket jobban szereti. Én is azokat szeretem jobban. „Issz, issz” – ezzel a szóval terelgette a kis nyájat, mely ék alakbanTovább…

Nála szebbet még nem láttam. Így tűnt nekem, ahogyan finoman lépkedett és hajlongott a jazz dallamaira. Ott volt vékony és ott volt telt, ahová a nők álmodják a vékonyságot és a teltséget. Lábai úgy mozogtak a kétszínű csempés táncparketten, mint finom ujjhegyek egy földre terített hatalmas zongora billentyűin. Márványoszlopok csillantakTovább…