Ványai Fehér József: Fülszöveg

Májusi forróság a kisváros főterén, mintha egy görög szigeten (legyen, mondjuk, Kréta) lennénk augusztusban. Lottózó, kínai áruház, gyógyszertár (apotheke), ahol nem csak a „bemelegítés kihagyhatatlan”, de „segítség” is jöhet „két falat között”. A hatóság hivatala monarchia-sárga falakkal, ahonnan éppen a főügyész (dr. Szucsigan-Menelaosz) lép ki két kis kuvasszal. A tűzoltóság és a tourinform iroda ( Herpai-Agamemnón érdekeltsége)között a Lidi, oda áramlik a jónép (köztük Gábriella-Helené is), mögötte az óvoda és a bölcsőde. Hámló vakolatot zabál a Nap. A gyöngykavicson lépdelő kis csaj (Hermioné-Vivien) éppen arról álmodozik, hogy ő Lady Gaga egyszer holdjáró cipőben, másszor saruszíjas lábakkal, derékig rózsaszín tüllben, alul szinte semmi – épp csak a fürdőkád (sok habbal) hiányzik a fantáziaképből.

Odabent, a színfalak mögött, az agórától nem messze, a klastromkert pincéjében Megapenthész-Krisztián, korunk Térmegfigyelője emészti magát, létfilozófiai poblémákkal (ellenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés, bár ezt más is mondta már, csak nem éppen így) foglalkozik. „Isten ezt a teret szakította ki számomra most a Nagy Egészből, mondhatni a Mindenségből. Programom: élni! De hol marad a megváltás, amire titokban mindannyian vártunk, várunk, mint kiskölyök a karácsonyi fügére?”

Hát igen, a megváltás-dilemma mindig „majd később” kerül előtérbe azóta is – a többit meglátjuk!

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük