Windisch József: Dugóban

„Basszus, a rohadt életbe, itt ülök az autóban, az irodámtól mindössze ötszáz méterre egy szűk egyirányú utcában, és közvetlenül előttem kukásautó akadályozza a haladást. Öt perc múlva kezdődik egy fontos tárgyalásom, ez az ócskavas meg pont most szarakodik itt. Jobbról-balról parkolnak, előzni lehetetlen, némelyik ráadásul úgy belóg, hogy még a kukás nélkül is nehezen férnék el. Persze mögöttem is jönnek, visszatolatásra semmi esély. Menj már te mocsok! Hát ez nem igaz, tényleg minden kapualjban megáll. Nagyszerű, a hó ismét szállingózni kezdett, szóval a hazaút is szívás lesz. Minek azokat a kukákat igazgatni, jó az úgy, menj már tovább! A tükörben látom, hogy mostanra vagy húsz autó araszol utánunk. Felrobbanok. Miért nem lehet ezt hajnalban csinálni? A két kukás meg mintha még élvezné is. Csörög a telefonom: hol vagyok, mindenki rám vár. Jönnék én, csak itt ez a nyomorult. Kukát fölakaszt, kart meghúz, kuka emelkedik, koppan. Megint koppan. Mit rángatod azt a kart?! Hihetetlen, hogy ilyen alulszocializált kreténeken múlhat egy fontos, sőt FONTOS találkozóm sikere. Most meg mi a fenét csinálsz? Hová integetsz? Balra a lepukkant ház első emeletének egyik ablakában egy kócos kisfiú, orrával szinte érinti az üveget. Arcán az a fajta vágyakozás, amire csak egy gyerek képes. Lelkesen visszaint és már nevet. A kukás is elmosolyodik, szól a társának, most már mindketten a gyereknek integetnek. Az egész jelenet öt másodpercig se tart, és indulnak tovább – hosszú még az utca és mindenki siet. Kivéve engem: én ezt a hirtelen támadt melegséget próbálom elcsomagolni szűkösebb napokra. Jó lehet kukásnak lenni, csak hát nem mindenkinek adatik meg, hogy megvalósíthassa álmait.”

*Első közlés

2 hozzászólás

  1. Borka lányommal 1-2 éves korában minden csütörtök reggel lelkesen vártuk a kukásautót, az utcafrontra néző ablakunkból mindig boldogan integetett a kukásoknak, akik a fent írtakhoz hasonlóan szemmel láthatóan szintén várták már ezt a “találkozást”, lesték ők is az ablakunkat, és kedvesen visszaintegettek. 🙂
    Köszi, Józsi!

  2. Már többedszer olvasom, és ugyan olyan jó érzés fog el, Nekem nagyon tetszik, elhiszem a történetet.Köszönöm az élményt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük