A minden esti sétánk lehetne akár őrjárat. Igaz, kutyám a földből alig látszik, mégis szimata mindent felderít, kenyérnyi teste előtt tolja földre lógó fejét. Ebben a vérszomjas pózban ment, s követtem én, a Légszeszgyár utcába. Az összes sarkon megáll, jelez, rám tekint s szinte hív, csendben utána osonok, megnyugtat, ezTovább…

„Basszus, a rohadt életbe, itt ülök az autóban, az irodámtól mindössze ötszáz méterre egy szűk egyirányú utcában, és közvetlenül előttem kukásautó akadályozza a haladást. Öt perc múlva kezdődik egy fontos tárgyalásom, ez az ócskavas meg pont most szarakodik itt. Jobbról-balról parkolnak, előzni lehetetlen, némelyik ráadásul úgy belóg, hogy még aTovább…

Verseny utca Lassan és szürkén folyt haza az út fáradt autók lassú tükrében. Párhuzamos cédrusok íratlan ágai levelekre várva, halkan és tompán fújt bele a szél. A Verseny utca sajgó térdízület, ponyvaszárnyú ménesek hazafelé dobogó vágtatása. * Csoki az utazásban szabadságérzet szabadul fel érkezni olyan lehet mint a boldogság vagyTovább…

Vajúdás után A versben élnek a betűk. A versben néha rím van. A vers megfogan örömben, megszületik kínban. A vers eltűnik néhanap. A vers itt marad olykor. A vers felitat könnyeket, vagy részegít, mint jó bor. Vers hever az asztalon, vers van a szemedben. E vers magammal összeköt, nem engedTovább…

Az utca hosszú. Lágy kanyarokkal kapaszkodik fölfelé. Itt lent még az ősz darazsai dongnak, és édes gyümölcsökbe harapunk mohón. Itt még nyitva az ablak, és ruhákat szárít a meleg szél. A nyugágyat még kitesszük a kertbe, s ha már beleültünk, olvasás helyett inkább csukott szemmel megbámuljuk a napot. Mert ott,Tovább…

Visszhang az árnyékban Itt minden árnyékban van. Ide nem hatol a fény. A víz színén szó visszhangja bugyborékol. Mélyben terjed hangtalan hang: – Ütni, ütni, vigyázni. Rést ne hagyjak, ki ne üssenek. Folyamatos a nyomás. Egyszer kihagy a figyelmem, abban a pillanatban kiütnek, lenyomnak. Ütni, ütni, vigyázni. Nyomás. Nem hagyom. Ütök.Tovább…