Tűsorok Tűvé tettem életem befűzött az Isten nem állít meg tekintély sem szopásjog, sem illem. Tűvé tettem életem a lufiknak annyi hogy is tudnék légváramból másként kilyukadni. Tűvé tettem életem s ha bírom cérnával visszavarrom szárnyaim könnyes-vidáman. * Könnyre-forgó Az asszony könnye gyémánttá válik csillaggá lesz úgy parolázik. A férfiTovább…

Napok rése, évek torlasza Mintha két rétege volna, S a külső szüntelen beomolna, Mállik a magas kőfal, Peregve tágul, hull magába le, Darabos zokogással Borul rá kettős élete. Szakadatlan ropogás fentről: Jelene vékony sávján áttör Az összes salétromszagú év. Porladó napjai vastag Csomókban lerakódnak és A múlt boltíve beroskad. KezétTovább…

összezárt egek tartják köztünk a hallgatást le kell mennem a partra mielőtt megszólalsz közelebb hogy értselek a tó pont úgy figyel mint az előszobai tükör lassan beszél rólunk rejtett nádasok mögül olajos felhők fénylenek *Első közlés ©Kiss AndreaTovább…

Ó, hogy ágáltunk tizenévesen: olyanok ne legyünk, vérmesen védtük vélt vagy valós egyéniségünk sarkait, és jaj volt annak, ki az éles sarokhoz ért. S hajnalig dübögtünk, volt, ki zenére, volt, aki belső muzsikára, de mind akkor vettük a legerősebb életérzést vállra. És izzó, világmegváltó tervek özöne mint avartalan ősz, nemTovább…

A Balaton: nagy pezsgő, a hold: kirepült dugója, na mi, fürödtünk a Balaton-pezsgőjében, vízcseppekkel koccintottunk, habja volt: a sok hattyú, a magyar föld – pincér, part-kezéből öntötte ki nekünk, a stég svédasztaláról kedvünkre vehettük el a látványt, a Balaton: pezsgő, fürdőruhánk – címkéi lebegtek a felszínén, el lehet rejtőzni aTovább…

mint partra vetett viza varjú vájta szemürege kiüresedve bámulja az est a holdat nincs benne semmi élet levél nem rezdül denevér nem cikáz kóbor macska sem lapul a bukszus alján kutyaugatás nem hallik autó nem berreg léptek nem koppannak foszlott hárászkendőként hull a lakótelepre az éj tévék villódzó fénye jelziTovább…

Kicsengettek. Amarilla bepakolta a tankönyveit és a füzetét az iskolatáskájába. Mielőtt elindult félszeg pillantásokat vetett Danira, aki önfeledten nevetgélt Dyttával a padtársnőjével. Kedveszegett hangulatán ez a pillanat mit se javított, sőt alább hangolta. A sírás szorongatta a torkát, arcizmai akaratlanul is belerándultak. Egyszerű tény, a méltóságán nem eshet csorba. ATovább…

Hátha Már egy hónapja betolták, a százegyes megtelt. A családjában volt már rák. Csak húsz múlt, fel sem kelt. Falfehér. A piszok, szemét a kórház falait, mint a gyilkos kór szedi szét. Kéri a hazait, kihányja, majd vécépapír. Fecskendő, gyógyszerek. A kartonra ma már nem ír a nővér. A szelekTovább…

Másfél órája ácsorgott a szék tetején, egyetlen apró bugyiban, elöl szétgombolt ingben. Már átesett az első kiabáláson, az első síráson, az első kétségbeesésen, tudta, nem hallja őt senki, a forgalmas főút járműáradatának csörgése, pöfögése, a békebeli ház vastag falai felfalták a hangját. Pedig olyan szépen indult minden, tetszett neki aTovább…

Ősz huhog – A baglyot a foszló falomb üresnek hagyott szívében az árnyék teszi ki ( ) nem tollas madár de leveles virrasztás. * Vénasszonyok nyara avagy: a rézüst angyalai – A rézüst alatt milyen a tűz? hunyorgó de jó… a rézüstben milyen a hús? rotyogó már jó… öcsém! bontsdTovább…