Röhrig Géza versei

lujó

nem vagy még kész a túlvilágra
mentőt hívsz hát mielőtt elalszol
a gyomormosásból ébredezve
torkod lüktet sajog még a slagtól

fáj de nem tudsz nem szívből örülni
az infúzió néma cseppjeinek
jobb igen jobb még ideát
ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg?

s bár te vagy kit nem látogat senki
kinek a magány cigiről ad tüzet
jobb igen jobb még ideát
ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg?

kabátod eltűnt nincs hová menned
a hó ezer pajesza dülöngél
egy zárójelentés minden vagyonod
s te boldog vagy hogy világra jöttél

*

ádám

hatalmas hárs
mézes illata ébresztget
arcom perzsel mint akirôl
épp halotti maszkot vettek

bánt minden maskara
szempillámon e sok apró viaszcsepp
anyaszült meztelen akarok lenni
mert nincs más ennél igazabb igazság

hagynám fügefalevélkaftánom
itt ha levetném elvinne a rendôr
verset írok így tán békén hagynak
a szívükben mindig meztelenekrôl

hiba volt elfogadnunk a bôrruhát
csóréságunk attól mit sem változott
kopók elé dobtam hát szimatnak
s követtem is velük az Isten-szagot

ám nyomod veszítettük Kert Ura
ahhoz csak ahhoz adj még elég erôt
utolsó szómmal tanúságod tegyem
elsôszülöttem káin fiam elôtt

*

peppe

az emberólat éjjel
a felüljáró negyedik tartópillérénél
nagynyomású mosóval takarították el

a gépet kemény kültéri felületek
különösen makacs szennyeződéseinek
tisztítására fejlesztették ki

lecsavarta a kábelt a manus a dobról
a tartályt csurig töltötte hígított vegyszerrel
a fúvókát maró fokozatra állította

olyan irgalmatlanul erős sugárban lövellt a masina
hogy a fickó terpeszben
két kézzel is alig bírta megtartani a szórólándzsát

még föl sem száradt s peppe
már le is csapott a helyre

a szociofotósok darlingja
cserzett bölcs arca az öreg halászé
kezén az erek a bőre felett futnak

bebicskázza a húsz deka zsírszalonnát
a bőrkét elteszi rágcsálni

alig érthetően mosolyog
a szemében mégis ott a kitaszítottak
oly nehezen megszerezhető méltósága

tenyerébe söpri a morzsát
a maradékot ujjbegyére szedegeti

aznapos
ám nincsenek szesztestvérei
peppe sosem verődik bandába

’háttal élek én már mindenkinek’

a rakpart lépcsein szárítgatja ruháit

piáért a nonstopba megy
ott nincs biztonsági őr
ott nem néznek úgy rá

*