Ábri Pacl Judit: Virtuális szeretők

velem egykorú
szerepet játszom
talpig májusban
malomkő alatt
kígyózom tovább
az út kétharmada
toporzékol fölöttem
toporzékol a bennem
toporzékol a feléd

Avatár időt
múlat a Nap körül
a horizont
színpadán utópia
hogy átölelsz
a teljes embert
a szertelent
ideát sűrűbb a forma
merevebb
sodronyra fűzött
szeszélyem áramköreit
érintsd a tárgyaidhoz

avantgárd eszme
húszemeletes állomás
tér-idő kollázs
szomjam e néma kontinens
tízévente virágzó lótusz
Nelumbo nucifera
fonódik köréd
keringésedből idézni
testem művedben csodált
anyaga jelzi hogy:

Emeletes Ég

csak láthatóság szintjén
távolodó modell
hiába távcső nélküli
mindegyik kezem
arcod vonalán
a szabad szemmel is
látható égitest
ajkaimra napközben
virágot éget

*Első közlés