Albert Zsolt versei

TORTUGA

Egy kőteknős szerenádja
felveri a város porhullámait.
Földre hullanak az angyalok
összetörten fekszenek,
de ő csak marad
s majd lassan tovább mászik.

*

SZEMETEK

szűkmarkúan mér az est
tenyerem felfelé tartom, jéghideg
testem föld s takaróm búzatáblák,
a kevés csillag kitüntetésként fityeg,

kukásautó zaja eszembe juttatja,
hogy itt maradt, tegnap megint nem vittem ki
s majd bűzlik csütörtökig,
pedig mindig megfogadom,
nem rágódom göngyöleg halmokon

s amiket fontosnak hittem kiderül,
hogy csak mulandó részletek
mégis oly lassan olvad hűtőmben
csalódásaim készlete

*

FLAMINGÓS

engedj még aludni
hadd álmodjak
szép hajnalokat,
kicsit lökd vissza
mohás ladikom

intek majd,
ha túlevezek,
vagy elfáradok
a rózsaszín
flamingó tollakon