Andrassew Iván : Hinta

-András öcsémnek-

Ha egy hintával az égbe
lehetne szökni,
milyen egyszerű lenne.

Terv nélkül,csak úgy
fölülni,aztán előre a lábat,
aztán hátra,

míg a ház ereszében
meglátom
a nyár hulladékát,
a barnuló avart,a tündöklő
mohát,
az őszidő jószagú mocskát.

És még egy,és még egy
és még egyszer előre a lábat,
aztán hátra,és még egyszer
megint előre,
és szinte nem is érzem,
amikor elengedem
a láncot
amin lógok,
mint valami kínra kötött
undok kutya,
és elrepülök a ház fölött.

A postás meg fölnéz,és rám
köszön.
Aztán attól tart,hogy megint
sokat ivott.
Én meg délre szállok
röhögve,sikoltva,örökre.