Bak Rita versei

Münchausen báró Oroszországba lovagol

Lovagol a báró Lengyelországon át,
Hóban és fagyban vágtat.
Inkább lovagolok, mondja,
Mint hogy a postakocsisok
Hőbörgését hallgassam.
Minden kocsmánál pálinkát kérnek,
Nem akarnak éjszaka utazni
És nem alszanak az erdőben.
Este a báró gúnyáját egy koldusra teríti,
Másnap délelőtt az erdei úton
Farkasok marcangoljak lova tomporát.
Lengyelország szép ország,
Gondolja, csak túl hideg és nagy,
Nem fogok én múzeumokról és szép épületekről
Mesélni, amikor mindjárt megfagyok az erdőben.
Akkora a hó,
Hogy a templomtoronyra kötöm ki a lovamat
És csodálkozom, amikor másnap
Nyerít a magasból.
Nem baj, kilövöm a kantárát,
Vágtatok tovább.
Szóval, drága Oroszország,
Gondolja, büszkébb vagyok furfangosságomra,
Mint francia kézelőmre.

*

Lakótelepi Jancsi és Juliska

A mese elején,
a mesében,
a mese végén,
mézeskalácsházban,
de inkább panelben
végtelen
tengődésük.

Reggel
kihasított ragyogás
a kertben.
Jancsi zsebében kavicsok,
nem kétszáz forintos érmék.

Elmennek a CBA mellett.
Éhesek.
A szomszédos erdőből
hallják favágó apjuk
láncfűrészének
berregését.

Sóhajt az erdő.
Talált sorsuk
kivonható a
végtelenből
és marad
a végtelen.

*

Eltűntek a szörnyek

Eltűntek a szörnyek
Végre
A szomszéd hajléktalan az erdőben
Vidáman köszönt hajnalban
Próbál pozitív lenni
Mint mindenki úgy általában és mindig
Hiába hasad a faág
Mindennek szépnek kell lennie
Ezt kívánja tőlünk a rend
A csúnya is csodálatos, tudod
Tudnod kell
Különben áldozat leszel
Hűséges lúzer
Láss reálisan, ne álmodozz
Mert a helyes valóságérzékelés
Nagyon fontos, sőt
Hiszen
A szörnyeket már a szigetre szállították
A bolt előtt ülnek
A mi kis jólétünket
Nem fenyegetik
Már eltűntek
A szörnyek