Átváltozás Felszáll a tollaslabda, borzas tollpihe, siklik a fényes napba. * Kilőtték a putnikokat Azért lett olyan furcsa minden, mert kilőtték a putnikokat – mondta még régen nagymama. Mindennap a konyhában ül, mint egy anyakirálynő. Körbefonja a fény, amikor belépek. Csillog a gang. Dundi kisbabák alszanak a lakásokban. Már nemTovább…

Átváltozás Felszáll a tollaslabda, borzas tollpihe, siklik a fényes napba. * Vonat a tengerparton Nincs több menetrend, a sínek a messzeségbe futnak. Futok a tengerparton, Isten búvárként emelkedik ki a habokból, homlokán lámpa pulzál. Rettentő hideg a tenger. Futok a tengerparton, a melankólia bajnoka vagyok, célba érek, bemutatkozom én vagyok.Tovább…

Úgy érzem, nem megy, nem tudok több halottal megbirkózni, ahogy eltűnnek, kikopnak, elveszítem őket, életem eddigi szereplőit, színtereit. Változik minden, nem szeretném, állandó helyszínt, díszleteket és szereplőket szerettem volna. Felfal a halál. Már alig érek el az élethez. *Első közlésTovább…

Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként  testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nemTovább…

Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…

Hetekkel később találtam meg fekete hajad. otthon. Otthagytad a kádban. A padlón. Ahogy aztán később csikorgott és ellenállt minden törlőrongynak, lassan megszoktad. Később, úton hazafelé azt írtad, a haza a legjobb helyek egyike. *Első közlés Veress Tamás: VárakozásTovább…

Svábhegy A Svábhegy fölött zizeg a levegő, pulzál a félhold, fölötte lógnak a csillagok, mindenki  a földön térdel, mindenki csak a kutyákat figyeli, megfélemlített csaholásukat. Embert nem látok, lassított felvétel a szemerkélő eső aláporzása. mozog minden, önmagukba záródott gesztusok mögött ötször egy nap hallom a csaholásokat, ötször egymás után nézekTovább…

Az ég egy markológép… Egy város a szélben A tetőn kereszt inog minden olyan tárgyilagos, hisz megmondták a kéményseprők is- Nem lesz baj. Emlékszem ezekre az utcákra, vérvörös párnákkal borították be őket, hogy minden biztonságos legyen. A kereszt lezuhan, védik a párnák és mégis- Egy férfi denevérmaszkban bort szürcsöl aTovább…

Münchausen báró Oroszországba lovagol Lovagol a báró Lengyelországon át, Hóban és fagyban vágtat. Inkább lovagolok, mondja, Mint hogy a postakocsisok Hőbörgését hallgassam. Minden kocsmánál pálinkát kérnek, Nem akarnak éjszaka utazni És nem alszanak az erdőben. Este a báró gúnyáját egy koldusra teríti, Másnap délelőtt az erdei úton Farkasok marcangoljak lovaTovább…

Nyári megtisztulás Jön a nyár, eltörli a fűszálról apró jégszilánkok nyomát. A nap pillantása élesen világít, mint a vitrinben unatkozó sárga, kifényesített nippeké- Hatalmas csönd, a sérült lélek hegycsúcsáról felfortyanó szitkok tűzcseppjei gördülnek le, majd beleömlenek a folyó hűvös, nyugodt bűntelenségébe. * Mókus Macskám megfogott egy mókust. Elkapta. Apró lukatTovább…