Barabás Szilvia: Dermedés

Mikor hajóm szélvihartól űzve
a jeges tenger közepéig ért,
mint kifulladt kopó vadászat végén
orrát magasra tartva jégtáblának dőlt.
A fedélzeten már csak én maradtam,
sok volt útközben az ember veszteség,
behúzódva a rakodótér sötét fülkéibe
még melegen tartott a trópusi vér.
Lehelet pára a sűrű deszkák alatt,
csapóajtón túl a biztos fagyhalál.
Jónásként a cet gyomrában hittem,
hogy nincs kiút és nincs vissza se,
hogy ez lesz a végső állomás,
összeroppanó hajótestbe temet
engem a jégmezőn kaszáló halál.

*Első közlés