Windisch József: Amikor elnöki sofőr voltam…

Sokan irigyeltek, pedig az életem voltaképpen egyhangú volt. Csak a havi rendszerességgel tartott extrém vezetéstechnikai tréningek színesítették: ilyenkor gyakoroltuk a veszélyes helyzetekből történő kimenekülést. Most már bevallhatom, akkoriban a legfőbb vágyam egy valódi támadás volt. Hősként bekerülni a világ vezető hírei közé, kimért büszkeséggel fogadni a kitüntetéseket, a nemzet háláját és a sajtó rohamát. Hagyni, hogy a dicsfényemben kicsit a barátaim is sütkérezhessenek. Sokszor elképzeltem az érzést, amint öregemberként, de élő legendaként, becsvágyó kamaszok példaképeként mosolyogva dedikálom a memoárom. Aztán megszerveztem. Nem volt olcsó kaland, de megérte. Most persze, hogy valóban megvénültem, a világot kicsit másként látom már. Nem volt olcsó, és bár most védve vagyok, ezek az adósságok azt hiszem odakinn megvárnak – én pedig nemsokára szabadulok. Nem volt olcsó, de megérte, ezt ma is így látom.

*Első közlés