Csikai Gábor versei

Részekből egész

a múltamat immár végleg lezártam
ott van a Haudujudú?-ban ott van a Gancegálban
vagyis helyesbítek már majdnem ott
mert tegnapomból egy darab sem kopott
hisz kicsit rámmosolygott Isten
és múlt lett amit egykor jövőmnek hittem
akkor még reméltem egyszer odaérek
álmaim csillagokat lerúgó telivérek
voltak egykoron
s legtöbbjük mára hamu és korom
de én még élő lélegző lény maradtam
mint titkos vízerek magasba nyúló sziklafalakban
lassan felszivárgok az égbe
hogy ott háború vár rám vagy béke
majd egyszer kiderül
de míg nem a bánat hanem én vagyok felül
addig enyém a végső diadal
s bár többé már nem lehetek fiatal
de így lassan túl az emberélet útjának felén
mégis az örök ifjúság nyúl felém
és én is felé terpeszkedem
ezredéves fáim magvait elvetem
földembe
és várom hogy az erdőim végtelen csendje
mikor mossa tisztára a dobhártyáimat
aznap Isten végleg magához hivat
és valamit súg nekem
akkor már érteni fogom mi véges és mi végtelen
és egésszé állnak össze a romok
végül csendesen én is elmosolyodok

*

Május

vértelen fehérre szívott ajkaival rám mosolyog a május eleji nap
én próbálok visszamosolyogni rá
de ez az apró mozdulat
az arcizmok szinte észrevehetetlen megfeszítése is túl nehéz feladatnak tűnik pillanatnyilag

nem azért
mintha nem akarnám
hisz mégiscsak illene mosolyra mosollyal felelni
de valahogy a hangulatom nincs meg hozzá
úgy érzem
a május mosolya sem őszinte
inkább kissé kényszeredett
de érzem mögötte a jó szándékot

ezért egy nagyon kényszeredett mosollyal válaszolni
olyan erőltetettel
amilyent most csak magam jelentős megerőszakolásával tudnék kipréselni
nem lenne méltó sem hozzám
sem a májushoz
ezért arra jutok
hogy inkább valami más módon fizetem vissza a kedvességet az akaratot

elkezdek a zsebeimben turkálni
hátha ott találok valamit
amivel esetleg meghálálhatnék mindent
de pár régi szakadt gyűrött papíron
(rajtuk egykori már el is feledett verseim sorai)
egy üveggolyón
(melyet megkaptam nem úgy mint ahogy a távolságot)
és néhány kavicson
(melyeket rég a tengerig futott patakok folyók partjáról szedegettem össze)
kívül nem találok semmit

így aztán gyorsan eldöntöm
néhány szívdobbanásomat adom oda a májusnak
pár szisztolésat és néhány diasztolésat
úgy
mintha egy még nem írott költemény ritmusa lenne
ezzel talán tud kezdeni valamit

odaadhatja például egy madárnak
aki szebb dalt énekel rá
mint amilyet én valaha is tudnék
vagy az esőcseppek dobolását csinálja meg belőle
esetleg odaadja a virágoknak
amíg ezt a rimust rajzolják ki valamelyik kihímzett réten

szóval ezernyi dolgot tud vele csinálni
míg egy kényszeredett mosollyal maximum szegényebb lenne
ahogyan én is
míg a szívdobbanásaimat ha átadom
mindketten gazdagabbak leszünk
ahogy mindig egyre gazdagabb leszek
mikor valakinek odaadok valamit
ami nekem nagyon hiányzik

Nem érhető el leírás a fényképhez.

© Zimányi AlajosLelet : Tus