Dudás Sándor versei

Postató

Eddig erről nem meséltem,
Ring egy tó a fényes térben,
Ugy hívják, hogy Postató.
Hogy miért, nem tudható.

Parttól partig szél-segéd
Kézbesíti levelét
Fáknak. Tükrén vonulnak,
Gépek, felhők, madarak.

Csendje testvér csobogással,
Halaknak csüngnek fűzágak.
Nádszál-tövi fészkekben
Vadmadarak költenek.

Egyvonalúan, sokszögben,
Lassan forduló félkörben
Küllőznek a sugarak,
Aranyhídat von a Nap.

Pihés kacsák köröznek,
Aranyhalak nyüzsögnek,
Súgja titkát, mesefák
Tündérországot tartják.

Ha nem látom az én károm,
Ölelkezik remény, álom:
Téli éjben, szűz jegén
Szikrázik a csillagfény.

*

Valami más

Az életrajzomat csak én tudtam megírni,
úgy, hogy a vélt különbözőségeket
vetettem papírra. Szent meggyőződésem,
minden másként történik, ha hallok.
Szemvezérlésre álltam, és így értelmeztem
az egymástól különböző dolgokat.
Nehezen lehet meghatározni álláspontom,
mert mindenben a konok elmúlást láttam.
Érzelmeket lefojtva, drasztikusan törekedtem
az önmegvalósításra, paradox módon
nemhallott eszközökkel, a szavakkal.
Nem megvalósíthatatlanra vágytam,
csak jelezni, a szív küzdelme valami más,
hatalmasabb az ismeretlen csendnél.

*

Holt asszony háza

Őrzi négy fal s tető,
Vanra jár a nincsen.

Egy szobából másba.
Nyomása kilincsen.

Úgy nem megy, ahogy jön,
Marasztalja magát.

Nem hír, ha róla ír
A homály balladát.

Udvarán ezer szín:
Pompázó virágok.

Ha szél ölel levelet
Táncot jár az ágon.

*Első közlés