Nekivágtunk a Szent-kútat látni. Műemlék házak, patak. Hegynek fel, alföldet szokott láb! Utolsó ház. Tölcséres forgószél. Közepén ördög – igazol legendát. Az út nem leányálom. Hegyről zúdult kövek. Esőmosta mélyedések, sár. Kálvária stációi. Fényképek, kölcsönös pózolások. Belől egy hang: tovább! Pihenőül megállni, nézni a fákat. Egy-két virág. Apró vad eprek.Tovább…
Postató Eddig erről nem meséltem, Ring egy tó a fényes térben, Ugy hívják, hogy Postató. Hogy miért, nem tudható. Parttól partig szél-segéd Kézbesíti levelét Fáknak. Tükrén vonulnak, Gépek, felhők, madarak. Csendje testvér csobogással, Halaknak csüngnek fűzágak. Nádszál-tövi fészkekben Vadmadarak költenek. Egyvonalúan, sokszögben, Lassan forduló félkörben Küllőznek a sugarak, Aranyhídat vonTovább…
Fény ében ölében csontcsönd csillag holdéjben surranó szemfény * Mézes csók Szél csókolta napsugár Szemben pillák közt ha jár Reppen-röppen pille szárny Kaptatója szivárvány Égkékre tőrt lejtőkre Hegyesre gyűrt tetőkre Fidre-fodra zöld fakó Bortőkében száz akó Kőhúrok pőre kardja Gyöngyszemében altatgatja Mit szivárvány égre tár Kőrózsával táncot jár… * CsigabigaTovább…
Álarcarányok Emberismereti pontosság nem létezik. Látszat, ránk illesztett álarc, ami alól itt-ott kikandikál a valóság. Kölcsönös a játék. Ám az arányok! Ítéletben a tévedés! Magabiztosan állunk mozgóvonalazott kockáinkban. Ėszleljük a világot, arcunkon a szellőt, lábunk előtt egy átsiető bogarat. Hiteltelen valóságunk mélymerülésben. * Ősz Budán Ősz van megint. Színt cserélőTovább…
Felszállok erre a délutánra. Távolodó fűsziget. Vitorla feszül gondolattenger hullámainak. Arcok villannak feledésből. Szemhéjon át a Nap. A Bronzköltő bólint, magunk közt. Tudatindigómon átüt a város. Filmszakadás. Újra a fűsziget, közvetlen mellette kanyarodik be a kettes busz. Otthon, két kar kikötője vár.Tovább…
VIharzik, mormol a tenger, mennyi benső dallam! Csöndbúra véd, el ne vesszek őrült földi zajban. . Mit mond a székcsend? . Szájmozgás-tenger. Fogak horizontján túl vihar. . Lélekvándorlok, hiányérzetem kitárva a Tejút felé. . Néztem az ünnepbe, szíveket kerestem. . Gyerekkorom zsíroskenyérbe tört éhségei!Tovább…
Julikának Ilyen lehet Párizsban, ahogy szemedbe tegnap beszökött. Hangtalanított kamerával kezében egy angyal őrködött éberségem magasában, belső hangok és csend között. Nem történt semmi különös, szórakozottan nézgelődtem az utcán és virágaink között. Hosszú percekig úgy láttam lassú sárgára vált a zöld. Diákok jöttek, két ismerős benézett, intett – úgy köszönt.Tovább…
Válogatott versek. Szerzői kiadás, 2009 Érdekes világba vezetnek Dudás Sándor versei. Olyan világról lebbentik fel a fátylat, melyet mi – átlagemberek – csak hírből ismerünk. A hallássérültek világába. Dudás Sándor kemény, egyenes jellem, soha nem sajnáltatja magát. Verseire mégis valami különlegesen lágy líraiság jellemző, a beléjük kódolt dallamossággal vibráló világot tárnakTovább…
Hajnali köszöntő Ablakhomályban fénycsibék kaparásznak árnyakat. Nőnek gyorsan – kukorékol máris kinn a virradat! Tündöklik a hajnal. Tisztán ömlik fény és nyugalom. Fecskevillám cikáz. Szellő terít virágillatot. Fél éjszaka langyos eső esett, friss a levegő. Kedvem, mint kiteregetett, szélfújt ruhák, lebegő. Dagadozó kedélyemnek, fény királya, légy tanú! A jelenlét örömévelTovább…