Dvornik Gábor versei

Létezés

Betelt
megint
egy nap
állunk és
létezünk
Csak a padon horkol egy
– persona
non grata –
koldus
megvetve ő
a nap és a csillagok
digitális óránkon
átvált egy napot
a kijelző
a felkavart mocsok
éjjel is hízik
holnap
újra kezdjük dolgainkat
mint tegnap
és mint évezredek óta
állunk és
létezünk
benne a vakvilágban
még a neonok izzón égnek
de lent a mélyben
önmagunkban
homály van
és
szögesdrót álmainkon

*

Ragyogás

Ne kérdezd honnan és hova
nyomozni felesleges
hogy miként – miért
naptár sem mondja meddig még

csak vagyok
csak vagyok
csillagom lehet
csupán máról holnapra ragyog

Ma Veled leszek végig
de lehet
hajnaltól már mást keresek
hajszolnak a futó pillanatok
veszem a kalapom

csak vagyok
csak vagyok
csillagom lehet
csupán máról holnapra ragyog

Űzöm a vadat tovább
visszanézni nem merek – rohanok
az óra ketyeg én lihegek
szemed keresem

csak vagyok
csak vagyok
csillagom lehet
csupán máról holnapra ragyog

ne kérdezd hogyan s tovább
merre visz utam ne kiáltsd
csak a visszhang szól
repül tova
minden sötét és oly ostoba

lelkem szikra darabokban

Csak vagyok
csak vagyok.
Csillagom csupán
ma hajnalig ragyog

*Első közlés